Most jelent meg A villamos – A remíztől a hurokvágányig című, illusztrált ismeretterjesztő könyve. Hogyan merült fel a kötet ötlete?
A középiskola vége felé lehetőséget kaptam a Pagony Könyvkiadótól könyvajánlók, kritikák írására, majd később bevonódtam a városi játékaik tervezésébe is. Amikor megkerestek egy városi közlekedésről szóló könyv ötletével, még nem volt egyértelmű, hogy kizárólag a villamosokról fog szólni. Menet közben alakult ki a pontos téma, ahogy az a koncepció is, hogy egy olyan, szépen illusztrált kötet szülessen, amelyben a szöveg és a kép teljesen egyenrangú egymással – ezt végül Szinvai Dániel grafikussal együttműködve sikerült megvalósítani.
Miért épp a villamosra esett a választás?
A kötöttpályás közlekedésnek széles rajongótábora van – nem véletlenül, mert hatékony, érdekes és látványos közlekedési eszköz. Egyszerre régi, nagy hagyományokkal rendelkező, miközben mégis nagyon új; a könyvben az olvasók végigkövethetik, hogyan jutottunk el elődjétől, a lóvasúttól a legmodernebb villamosokig. Emellett annak is utánajárunk, vajon milyenek lesznek a városok és bennük a villamosok öt, tíz, illetve húsz év múlva. Összesen tizenhét helyről mutatunk be járműveket, és hét különböző városból szerepelnek részletgazdag jelenetek.
Említette, hogy városi játékok tervezésében is részt vett, ez mit jelent pontosan?
A Pagony városi kalandjátékai során egy család vagy kisebb-nagyobb baráti társaság tagjainak készítünk egy konkrét területet lefedő és bejárható feladványsort. A kérdések mellett ismeretterjesztő leírásokat olvashatnak az adott helyszín érdekességeiről, látnivalóiról – ezeket írtam én.
Mióta rajong a város és a közlekedés témájáért?
Nagyon régóta érdekel Budapest, hiszen itt születtem, és itt élek. Alapvetően maga a város egyszerre munka és hobbi számomra: minden része, a története, a működése, a hálózata foglalkoztat. A Fővárosnál dolgozom, emellett pedig több kisebb-nagyobb, urbanisztikával foglalkozó projektben veszek részt, illetve idén kereken tíz éve vezetek tematikus sétákat a Hosszúlépés. Járunk? cégnél. Ez idő alatt – ha jól számolom – huszonkilenc különböző témájú sétám volt, a legkülönbözőbb városrészek és helyszíntípusok bejárásával, a kelenföldi erőműtől kezdve a Kvassay-zsilipen át a józsefvárosi Vasas-székházig. Hamarosan sor kerül a harmincadik témára is, amiről már tudom, hogy mi lesz, de még nem árulhatom el.
A séták, a könyv és az izgalmas helyeket képes naplóként bemutató Instagram-oldala mögött ugyanaz a gondolat húzódik meg, miszerint fontos megismernünk a helyet, ahol élünk?
Azt gondolom, hogy városban élni jó. Ha pedig valami miatt nem jó, akkor társadalmi szinten nem az a megoldás, hogy költözzünk ki, hanem az, hogy tegyük olyanná, amitől jó lesz. Azok az előnyök, amiket valaki a városon kívül keres, legyenek megtalálhatók a városon belül is, hogy az embereknek ne kényszerhelyzetből kelljen dönteniük arról, hol akarnak élni. Budapest nagyon jó város, mert gazdag történelme mellett élhető. Annyi különböző rétege és története van, hogy mindenki megtalálhatja azt, amihez kötődni tud, ami számára izgalmat és értéket jelent. Ezeken keresztül lehet megtalálni és megérteni azokat a kezdeményezéseket is, amelyek egy jó és élhető város irányába mutattak, és azokat, amelyekről kiderült, hogy nem ezt a célt szolgálták.
A tömegközlekedésben is voltak ilyen kezdeményezések?
Igen, például Budapestnek nagy kiterjedésű villamoshálózata volt, később viszont sok villamospályát elbontottak – nem csak nálunk, egész Európa-, sőt Amerika-szerte. A villamosok reneszánszával azonban beigazolódott, hogy az a várostervezési irány, ami az egyéni, jellemzően autós közlekedést részesítette előnyben, és sok helyen teljesen elpusztította a hagyományos városszövetet, totális zsákutca volt. Nagyon érdekel, hogy a különböző európai városok hogyan tudnak ebből visszafordulni, és hogyan tudják sokkal emberibb, egészségesebb és fenntarthatóbb logika mentén újratervezni a köztereik használatát. Pont a napokban került a kezembe egy könyv arról, hogyan gondolták újra a városszövetet a Marseille új villamoshálózata melletti terekkel. Ez azért is fontos, mert a villamos városi környezetben jár, és nem mindegy, hogy az a városi környezet milyen.
Említette a kényszerhelyzetből kiköltözés jelenségét. Milyen okok miatt fogalmazódhat meg valakiben ez a döntés?
Fontos szempont például a zöldterületek mennyisége és minősége. Úgy gondolom, hogy a városban meg kell teremteni azokat a zöldfelületeket, amelyeket az emberek hiányolnak – és ilyen szempontból sokat számítanak akár az olyan apró, de szimbolikus lépések is, mint a füvesített villamosvágány-szakaszok.
Az ön értelmezésében mit takar az élhető város kifejezés?
Az élhetőség elsősorban a városlakók szempontjából nézi a várost. A fogalom arra irányul, hogyan érezzük magunkat a városban, tehát egyaránt fontos része például a zajterhelés és a levegő minősége. Ahhoz például, hogy jó legyen a levegő, kell a zöldfelület, de a szemnek is szüksége van rá, és a kikapcsolódás szempontjából is fontos. Ezek persze csak kiragadott példák, a szempontrendszer ennél sokkal bővebb és árnyaltabb, többek között a lakhatási viszonyokat vagy az oktatást is figyelembe veszi. Ha pedig a közlekedésre gondolunk, a villamos például sok szempontból ideális egy jól működő és élhető városban. Jóval kevésbé terheli a várost, mint a közúti közlekedés, és identitásteremtő erővel is bír, kötődünk hozzá, ezáltal a városhoz is.
