A magyar paraszti szokásrend szerint Szent György napján hajtották ki a legelőre az állatokat. A kihajtáshoz olyan hagyományok kapcsolódtak, amelyek az állatok védelmét és erejük növelését biztosították. Gonoszelhárító hatást tulajdonítottak annak a praktikának, amely során az istálló ajtajába csipkevesszőt fektettek, hogy az állatoknak azon kelljen keresztüllépniük. A jószágok életerejének növelése érdekében különböző vasszerszámokon (lánc, ekevas, fejsze) lépdeltették át őket – úgy vélték, így olyan erősek lesznek, mint a vas. A zöld ággal hajtással pedig a tejhozamukat akarták növelni. A karácsonyi asztalról félretett morzsát – amelyet mágikus tulajdonságokkal ruháztak fel – szintén bevetették e cél érdekében, méghozzá annak füstjével igyekeztek védelmet varázsolni az állatokra a különböző rontások ellen.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A pásztorok és béresek Szent György-napján szegődtek el egy esztendőre, és ezen a napon ajándékozták meg őket gazdáik szalonnával, borral, pálinkával. E napon hagyományosan tejserkentő praktikákat is alkalmaztak, például vízzel locsolták le nemcsak az állatokat, de a pásztoraikat is. A szokás gyakorlása közben a résztvevőknek meglehetősen jó kedve kerekedett, és nagy mulatságot csaptak.

Palilia ünnepe: már a rómaiak is pásztorünnepet tartottak ezen a napon: felkészültek az előttük álló feladatokra, kitakarították az istállókat, vízbe mártott babérágakat égettek, hogy a füsttel megtisztítsák a helyiségeket, és különböző rontáselhárító módszereket alkalmaztak, valamint áldozatokat mutattak be.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Az ősi magyar néphit szerint ezen a napon a boszorkányok erejük teljében voltak, ezért elődeink a kerítésre tűzött nyírfaágakkal próbálták távol tartani a gonoszt. Akin azonban győzedelmeskedett a kíváncsiság, a keresztúton leshette meg a legnagyobb eséllyel a boszorkányokat, ahogy onnan indultak harmatot szedni. Voltak, akik látni is vélték ezt a ceremóniát, ami az elbeszélések szerint úgy zajlott, hogy a boszorkányok lepedőt terítettek a búzára, majd felszedték és kifacsarták belőle a harmatot. Az így nyert harmattal szaporították fel később a lisztjüket, hogy nagyobb kenyereket süssenek, mint bárki más, vagy belekeverjék a jószágok táplálékába, hogy azok több tejet adjanak. 

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A népi hitvilág szerint a boszorkányok nem elégedtek meg azzal, hogy a saját javaikat növeljék, hanem a falubeliekét is csökkenteni akarták. Úgy vélték, tejvarázsló, tehénrontó praktikáik célja, hogy csökkentsék a tehenek tejhozamát, ezért a feltételezett ártalmakat zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával igyekeztek elhárítani. A tej elorozására irányuló varázslatok ellen a tejesköcsögök gyógyfőzetekkel való kiforrázásával is védekeztek, ehhez kapcsolódó szokás volt a a köcsögfa felállítása, ami azt az ágas-bogas fát jelentette, amelyen a köcsögöket szárították.

Fotó: MTVA/Oláh Tibor

Szent György-nap időjárásjósló, vető- és dologtiltó nap is volt, az aznap megszólaló békák száraz nyarat jeleztek. Úgy tartották, ha aznap dörög az ég és esik az eső, bő termés lesz egész évben. Bizonyos tevékenységeket, mint például az ágynemű szellőztetését viszont épp azért nem végeztek, mert attól tartottak, azzal vihart idéznének elő. A néphit szerint ezen a napon a földbe rejtett kincsek helyét láng jelzi, ezért alkalmas a kincskeresésre is. A Szent György-nap előtt fogott gyíkkal és kígyóval kapcsolatos hiedelem is rendkívül elterjedt volt. E szerint a gyíkokat elég volt megérinteni vagy megsimítani ahhoz, hogy átadják a torokgyík ellen védő erejüket. A kígyóktól a tudásukat vagy erejüket akarták megszerezni, már kevésbé békés módon, az állat megütésével.

Szent György legendája: Szent György Liddában – a mai nevén Lodban – Krisztusért vértanúhalált vállaló katonatiszt volt. A földművelők, a lovagok és a zarándokok oltalmazójaként a középkorban az egyik legjobban tisztelt szent volt. Nevéhez számos csoda fűződik, az egyik legismertebb a sárkányölő legendája. E szerint a Silena városának közelében lévő tóban élő sárkány már annyira megfélemlítette a város lakóit, hogy az összes juhukat, majd gyermekeiket is feláldozták neki. Már a királylányon volt a sor, amikor Szent György a tóhoz érkezett. Krisztus nevében, magát Istennek ajánlva legyőzte a sárkányt, a város lakói pedig megkeresztelkedtek. 

Fotó: MTVA/Róka László

A kiemelt kép forrása: MTI