Kidobásra szánt és roncstelepről mentett kerékpárok születnek újjá a keze alatt, hogy a gyerekek a gyakorlatban tapasztalhassák meg a tudatos energiafelhasználást. Hogyan merült fel a Kezes-Lábas Játszóház ötlete?
Egy csapatépítő tréning hívta életre a játszóházat 2005-ben. Olyan karitatív program megszervezésére kértek fel, ami egyfelől látványos és leköti a résztvevőket, másfelől nem kell hozzá elektromos áramot használni. Ekkor merült fel bennem a lábbal hajtott faeszterga gondolata, majd pár hónapnyi fejlesztőmunka után elkészült az első szerkezet, amivel egy rét közepén tekebábukat gyártottak a munkatársak. Ez pedig elindította a lavinát, mára ugyanis több mint száznegyven biciklivel hajtott eszközünk van.
A kézzel-lábbal hajtható eszközök segítenek abban, hogy az őket kipróbáló gyerekek megértsék, miért fontos az energiatudatosság?
Igen, ahogy alakultunk, úgy vált egyre hangsúlyosabbá a szemléletformálás. Szeretnénk, hogy a gyerekek értsék, az energia nincs ingyen, hanem meg kell dolgozni érte. Ennek bemutatására a kerékpárt hívtuk segítségül, hiszen használata során nemcsak ahhoz kell fizikai erőt kifejteni, hogy az ember eljusson A pontból B pontba, hanem ha a két pont között vannak emelkedők, még jobban érezzük azt az ellenállást, amit az elektromosságot előállító generátornál is megtapasztalunk. Az ehhez készített energiabiciklinek négy nehézségi fokozata van – a harmadik állásban adjuk le például azt a teljesítményt, ami egy laptop feltöltéséhez szükséges. Ezzel tudjuk felhívni a fiatalok figyelmét arra, hogy ha a laptop töltőjét bedugva hagynák egész éjszakára, micsoda munka lenne annak az energiáját biciklivel előállítani. Nagyon jó látni az azonnali a visszacsatolást.
A különböző kézzel-lábbal hajtható szerkezetek saját fejlesztések, sőt mondhatjuk, hogy találmányok?
Igen, nagyon színes a portfóliónk, és folyamatosan újabb darabok születnek. Ennek oka, hogy mérnökszemmel járom a világot, és ha meglátok például egy kidobott lombfúvót, azonnal inspirál arra, hogy készítsek belőle valamit. A játékaink zöme így született meg ipari hulladékokból, tönkrement háztartási eszközökből. A gyerekeknek szóló rendezvények klasszikus eleme a légvár, ami egy nagy teljesítményű ventilátorral működik úgy, hogy reggel bedugják, délután kihúzzák a konnektorból – az ehhez felhasznált energiára azonban nem gondol senki. Erre a célra készítettünk egy olyan biciklit, amivel többszörös áttételen keresztül egy ipari ventilátort hajtunk meg, hogy előállítsunk annyi légnyomást, ami egy picike légvárhoz szükséges. Másik szerkezetünk egy nagy méretű asztal korongjait forgatja, amelynél így egyszerre hatan tudnak agyagozni. E fejlesztés mögött fontos az a szemlélet is, hogy egy ember munkája hat másik számára teremti meg a lehetőséget a korongozásra. Ez pedig egymás segítésére ösztönöz, hiszen amikor valaki végzett, az is elkezdhet játszani, aki addig tekert. Klasszikus gyerekjátékokat is újraálmodunk. Jól ismert játék a kisautópálya, amelyen amíg nyomjuk a távirányítót, körbeszáguldanak az autók. Egy idő után persze ez meglehetősen unalmassá válik; a fejlesztésünk azonban nemcsak arra ad lehetőséget, hogy megtermeljük a játékhoz szükséges energiát, de a tekeréssel az autók gyorsaságát is szabályozni lehet.
Hogyan zajlik az alkotás?
Számomra ez egy kreatív folyamat. Amikor flow-ban vagyok, az idő és a tér összemosódik. Van, hogy hajnali háromkor felébredek, húzok két-három vonalat, leskiccelem, majd készre meg is tervezem a legújabb szerkezet, és már csak a megfelelő alapanyagokat kell megkeresnem hozzá. De van, amikor fordított a folyamat, találok egy kidobott eszközt, és arra fejlesztek egy játékot.
Hogyan lehet a játszóházat igénybe venni?
Mobil játszóház vagyunk, a rendezvényszervezők felkérésére ajánlatot készítünk az elérhető játékainkból. Így jutunk el városi és falunapokra, sporteseményekre, céges családi napokra, fesztiválokra, minden olyan helyre, ahol a gyerekek vannak a fókuszban. Fontosnak tartjuk a társadalmi felelősségvállalást, ezért évente öt-hat rendezvényen – a Bátor Táborban, a Tábitha gyermekhospice házban – a saját költségvetésünk terhére veszünk részt. Mivel tényleg nem klasszikus játszóházként üzemelünk, igyekszünk bevonni a szülőket gyermekeik játékába, hogy közös legyen az élmény. Az a tapasztalatunk, hogy a hatás így lesz tartós, rengeteg visszajelzést kapunk, amelyek az itt szerzett élmények mellett arról is tanúskodnak, hogy a megtapasztaltak is beérnek, mert például otthon már a gyerekek figyelmeztetik a szüleiket, hogy húzzák ki a konnektorból a töltőket.
A fotók forrása: Kezes-Lábas Játszóház
