A zánkai Rákóczi útról nyíló porta kapujában állva nem is gondolnánk, hogy milyen izgalmas helyszínre bukkantunk: az utcafrontról csak az igényesen felújított udvarház látszik, ami mellett elsétálva kinyílik a tér, és megpillantjuk a Kisbirtok Kultbázis ékkövét, a pajtát. A százötven fő befogadására alkalmas épületben volt már esküvő, gyerekprogram, össznépi legós művészkedés, élő zenés kreatívfoglalkozás és koncert is, de Szabó Andrea, a Kisbirtok Kultbázis létrehozója még ennél is színesebb jövőt álmodott az egykori marhaistálló falai közé. „Szívemet-lelkemet beleadtam a felújításba, hogy egy olyan kulturális központ és befogadótér jöjjön létre, ami bevonzza az embereket, találkozópont lehet a helyieknek, és lehetőséget teremt az egymáshoz való kapcsolódásra.”
A tágas pajta felújítása során amit csak lehetett, megtartottak eredeti formájában. A nagy, dupla szárnyú, színes üvegajtó viszont – ami hamar az épület védjegyévé vált – új, a rajta beszűrődő fényben a rusztikus belső tér leginkább egy ódon katedrális hangulatát idézi.
Bár Andreának Zánkához korábban nem volt kötődése, a falu gyorsan belopta magát a szívébe. „Biztosan ismered az érzést, amikor lakást keresve belépsz egybe, és úgy érzed, hazaértél. Nekem Zánka ilyen volt. Az első perctől fogva imádtam itt lenni, imádtam ezt a helyet leromlott állapotában, a sittkupacokkal együtt, majd a felújítás öt küzdelmes éve alatt is. Mert végig láttam, hogy itt valami nagyon jó dolog fog megszületni.” Andrea először a régi pajtaépületet vette meg, majd a szomszédos telekkel bővítette a területet. Így született meg apránként a mintegy 3500 négyzetméteres, több épületet, egy romos marhaitatót és az óriási, árnyas kertet magába foglaló Kisbirtok Kultbázis.
Menedék, ami energiát ad
Andrea az óriási fordulatszámon pörgő reklámügynökség-tulajdonosi, budapesti életét cserélte egy lassabb, emberközelibb, de nem kevésbé munkás kétlaki létre. „Bár a kreatív ötlettár elég gyakran kinyílt a fejemben, egy idő után cégvezetőként már szinte csak táblázatokkal és számokkal kellett foglalkoznom. Elkezdett hiányozni, hogy az alkotó énem is kibontakozhasson.” Mivel rendezvényszervezéssel is foglalkoztak, Andrea a kisebb események intézését szívesen megtartotta magának, mert ott sokkal közvetlenebb volt a kapcsolat a résztvevőkkel és azonnal megkapta a visszajelzést is, hogy elégedettek voltak-e a szervezéssel.
A rendezvényhelyszínek keresgélése közben, amikor már egyre inkább vágyott arra, hogy önerőből egy olyan helyet hozzon létre, ami kulturális találkozópont lehet, beleszeretett az átalakított pajtaépületekbe. Így amikor lehetősége adódott a vásárlásra, e két szenvedély gyorsan megmutatta az irányt. „Beírtam a keresőbe, hogy »Balaton, északi part, eladó pajta«, és egyetlen találatot dobott ki. Eldöntöttem, hogy adok egy esélyt a dolognak. Egy romos, elhagyatott helyet találtam itt, de benne volt a végtelen lehetőség. Azonnal beleszerettem.”
Eleinte nem akarta otthagyni a reklámügynökséget, kétlaki, kétmunkahelyes megoldással számolt, de viszonylag gyorsan kiderült, hogy a két teljes embert kívánó feladat nem fog párhuzamosan működni, Andreát pedig egyre jobban beszippantotta a zánkai miliő. „Akkor már itt dobogott a szívem, nem találtam a helyem a régi világomban. Zánka volt az én terápiám.” Ez a balatoni mentsvár azonban a rengeteg munka révén nemcsak épült és szépült, hanem ahogy mind többen megismerték és megszerették, egyre nagyobb feladattá is nőtt. „Most, hogy többévnyi munka után valóban kitártuk a kapukat, kezdem érezni, hogy mekkora fába is vágtam a fejszémet” – meséli Andrea, a pajta helyett már az utcafronti udvarház otthonos tereiben sétálva, ahol sokfajta foglalkozást, zenés és beszélgetős programot, de kis létszámú esküvőt is tartottak már. „Eszem ágában sem volt egy újabb nagy céget létrehozni, hiszen az elől menekültem, erre itt vagyok egy hihetetlenül összetett és sokrétű feladattal, ami egyedül az enyém. De egy percig sem bánom, mert ami energiát én belefektetek, azt ez a hely visszatölti belém.”
A beszélgetés összehozó ereje
A Kisbirtok Kultbázis is részese annak az elmúlt években tapasztalható óriási balatoni újrafelfedezésnek, amit Andrea jónak is tart meg nem is, hiszen úgy látja, hogy a helyiek sokszor némi bizalmatlansággal szemlélik az újonnan érkezők óriási újító lendületét. „Hiszek abban, hogy a beszélgetések által tudunk közel kerülni egymáshoz. Viszont sokszor úgy látom, hogy azok, akik idejönnek, és valami újat szeretnének létrehozni, nem kérdezik meg az itt lakókat, hogy nekik mire lenne szükségük, ők mit látnának szívesen a településükön, az életterükben. Én ezt nagyon másként szerettem volna csinálni: ne az legyen, hogy idehozok néhány művészt, akik összefújnak felületeket, aztán hazamennek, de a munkájuk eredményével a zánkaiaknak kell majd együtt élnie” – utal az idei nagy „kapunyitó” projektjükre, a Kultháló keretében megvalósuló Színes falu, színes ház programsorozatra.
A Kultháló pályázatán – melynek célja, hogy új művésztelepek jöjjenek létre a Balaton környékén – Andrea azzal az ötlettel indult, hogy meghív hat street art művészt Zánkára, és segítségükkel bebizonyítja, igenis van helye az ilyen típusú, nagyvárosinak titulált művészetnek egy kis faluban is. „Ahogy a terv formálódott, egyre többet beszélgettem a helyiekkel róla, és láttam rajtuk, hogy őket is megmozgatja, elkezdenek rajta gondolkodni, és többen felajánlották az otthonuk falait, mert szerettek volna befogadni egy-egy alkotást.”
Átörökítendő tudás
De nem csak a kulthálós programok segítik a helyiekkel való kapcsolódást – húsvét előtt a zánkai Nők klubjával közös horgoló-, varróworkshopot tartottak, amit a vártnál nagyobb érdeklődés, lelkesedés és öröm kísért. „Szomorú belegondolni abba, hogy ezek a hölgyek olyan tudást hordoznak, ami valószínűleg el fog veszni, ha ők már nem lesznek. Ezért is volt megható látni azt a lelkesedést, amivel a szülők érkeztek a gyerekeknek hirdetett programra. Többen mondták, hogy mindig szerettek volna megtanulni horgolni, de senki sem volt a családjukban, akitől átvehették volna ezt a tudást. Egy kedves kis program volt csupán, és mégis, a horgolásnál sokkal többet kaptunk mindannyian ezektől a hölgyektől, akiket pedig mi töltöttünk fel azáltal, hogy látták, igenis szükség van rájuk, és értékes a tudásuk.”
A beszélgetés végén átsétáltunk a pajta és az udvarház között található, leomlott tetejű, sűrű növényzettel borított egykori marhaitatóba, melynek egyik falán megpillantjuk a Színes falu, színes ház első alkotását, Jakócs Dorottya Káli istennőt ábrázoló képét. „Bár ugye a hinduizmus Káli istennőjének semmi köze a mi Káli-medencéhez, az, amit ő szimbolizál, számomra nagyon jól rímel a Kisbirtok Kultbázis múltjára és jelenére is. Káli ugyanis egyszerre a pusztulás, a halál, ugyanakkor az újjászületés istennője is – amikor először megérkeztem ide, csak a pusztulás nyomait láttam magam körül, majd több évnyi megfeszített munkával ez a hely gyönyörűen újjászületett. Így nem volt kérdés, hogy Káli befogadója én leszek.”
Mit kínál nekünk a Kisbirtok Kultbázis a nyáron?
“A Kultháló a Veszprém Balaton 2023 kiemelt szakmai programsorozata, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a részesei lehetünk. És hogy mit jelent valójában a Kultháló Művészetek közelről szlogenje? Bevonódást, megtapasztalást, egyszerit és megismételhetetlent. Ez tökéletesen megvalósul a Kisbirtok Kultbázison: a Zánka-szerte elkészülő hat kortárs street art alkotás organikusan illeszkedik a település életébe, a projekt során nemcsak az alkotás folyamatába leshetünk bele, hanem a művészeti leleplező sétákon azt is megtapasztalhatjuk, milyen, amikor egy kép az improvizatív zenében folytatódik tovább. Érdemes figyelni a programjainkat, mert minden hónapban készül egy street art alkotás Zánkán, amit minden alkalommal egy izgalmas zenei esemény kísér, ahol megmutatjuk, hogy a modern és népi motívumok milyen szépen tudnak egymásba fonódni.”
