A nap-éj egyenlőség csillagászati esemény, amely során a földi egyenlítő síkja áthalad a Nap középpontján. Az őszi nap-éj egyenlőség az északi féltekén a csillagászati ősz kezdete. Elődeink számára az időt az ünnepekhez kapcsolódó tevékenységek – szokások – tagolták, az ünnepek pedig a nap és a hold látszólagos mozgásán, az évszakok, a természet váltakozásán alapuló ciklusok kezdetét vagy végét jelölték. Minden évszakot meghatározott gazdasági és háztartási munkákkal zártak le, hogy megkezdhessék a következő ciklust. Ezek a tevékenységek mágikus-vallásos rítusok voltak, amelyekkel az elkövetkező időszak termését, gazdagságát, szerencséjét kívánták biztosítani.
Az őszi időszak szokásai a termés betakarításával, az állatok behajtásával, a szürettel, az őszi szántással-vetéssel kapcsolatosak. Ünneppel zárták az aratást, amely során koszorút kötöttek, és díszes menetben a földbirtokos vagy a gazda elé vitték, majd mulatsággal fejezték be a napot. Ősszel több pásztorünnepet is tartottak, amely során a pásztorok és a juhászok megkapták bérüket. Időpontja tájegységenként változott: szeptember 29-én, Mihály-napján, október 20-án, Vendel napján vagy október 26-án, Dömötör napján rendezték. November 11-e, Márton napja pedig már a cselédfogadás, a legeltetés, a gazdasági év befejezésének határnapja volt.
Az őszi mezőgazdasági munkák sikere az időjárástól függött, így fontosnak tartották azokat a népi megfigyeléseken alapuló jóslásokat is, amelyek segítségével az elkövetkező időszakot próbálták meghatározni. Elődeink hittek abban, hogy a szeptemberi esős időt még hosszú, meleg ősz követi, de számos jeles naphoz kapcsolódott időjóslás is. Úgy vélték, ha szeptember 5-én, Lőrinc napján süt a nap, az ősz további része is derűs lesz, a szeptember 8-ai, fecskehajtó Kisasszony-napi időjárásnak viszont az ellenkezőjére számítottak a következő hetekben. Szeptember 29-én, Szent Mihály napján a széljárást vették alapul, a keleti szél ugyanis kemény telet ígért. E napon az alapján is jósoltak, hogy elindultak-e már a fecskék, mivel ha még nem keltek útra, enyhe időre számítottak egészen karácsonyig. Az október 21-ei Orsolya-napi szép idő szintén azt jelentette, hogy karácsonyig marad az enyhe időjárás, október 26-án, Dömötör napján pedig a hideg szél a kemény tél előjele volt, a november 1-jei enyhülés viszont hideg, havas telet jelentett.
Az őszi nap-éj egyenlőség megünneplésének kezdete az idők homályába vész. Ahogy a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, úgy zárnak be sugarai egyre laposabb szöget a földtengellyel, és úgy rövidülnek és válnak mind hűvösebbé a nappalok az északi féltekén. „A sötétség meg a világosság örökös harcában az utóbbi húzza a rövidebbet. Szeptember 24-én az éjszaka hossza tavasz óta először haladja meg a nappalét. E fordulópont körül minden ünnep, emléknap jelentőségteljes” – írja Jankovics Marcell. Jelkép-kalendáriumában felhívja a figyelmet az őszi nap-éj egyenlőség és szeptember 22-e, Szent Mór ünnepe közötti összefüggésre.
A római katonatiszt 280 körül társaival, a thébai légió tagjaival szenvedett vértanúhalált. Legendája szerint, amikor Maximianus, Diocletianus társcsászára a keresztényeket üldözte, a keresztényekből álló thébai légió tagjai megtagadták az engedelmességet. Maximianus többször megtizedeltette őket, de a légió tagjai így sem voltak hajlandóak sem a keresztények ellen fordulni, sem a pogány isteneknek áldozni. Mór lelkesítette társait, hogy vállalják együtt a vértanúhalált, és üzent a császárnak. Diós István Szentek élete című munkájában így idézi a szent szavait:
,,A katonáid vagyunk ugyan, Császár, de szabadon megvalljuk, hogy Isten szolgái is vagyunk. Neked katonai szolgálattal, neki ártatlansággal tartozunk, Tőled zsoldot kapunk, Tőle az élet kezdetét kaptuk. Abban, amit parancsolsz, neked nem engedelmeskedhetünk, mert nem tagadhatjuk meg a teremtő Istent, aki a mi teremtőnk, de akár akarod, akár nem, neked is Urad és Teremtőd. […] Azt parancsoltad, hogy induljunk és kutassuk fel a keresztényeket. Ne keress másutt keresztényeket, előtted állnak, akik vallják mindenek teremtő Atyaistenét és hiszik az ő Fiát, Jézus Krisztust mint Istent. […] És most, lássad, az életveszély nem indít zendülésre, nem ragadunk fegyvert ellened, jóllehet nincs reményünk az életre. Kezünkben a fegyver és lásd, nem állunk ellen: mert meghalni akarunk, s nem azt, hogy lemészároljatok, s inkább akarunk ártatlanul meghalni, mint gonoszul életben maradni. Bármit parancsolsz, hogy megégessenek, megkínozzanak, karddal megöljenek, elfogadjuk. Keresztények vagyunk, nem lehetünk katonáid a keresztények üldözésében.” Ezután a császár a légió minden tagját lemészároltatta.
Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban rámutat arra, hogy Mór és a thébai légió tagainak értelmetlen halála mintegy a sötétség növekedését jelezve párban áll Szent Györggyel, aki tavaszi ünnepével (április 24.) a világosság győzelmét hirdeti.
Kiemelt fotó forrása: MTI
