Gyűjtötte a köveket, fényképezte a felhőket. Nagy művész volt, szabad és felelős ember, aki sorra feltépte a magyar történelem rosszul leragasztott sebeit. Feltárt, beszéltetett, nem ítélkezett, csak megmutatott. Így gyógyított. Életműve hét epizódjával idézzük meg Sára Sándort.
Sodrásban (1963)
A film rendezőjével, Gaál Istvánnal együtt készítették a vizsgafilmjüket még 1957-ben. A Tiszába fúlt fiú és társai történetével együtt indították el a magyar új hullámot. Sára Sándor operatőri munkájából mindenki a paraszti életet, annak hangulatát rögzítő képsorokat emeli ki, érezhető, mennyire otthon van ebben a közegben az ember, aki a kamera mögött áll.
Szindbád (1971)
A tehetség, az alkotás és a szerelem jegyében született ez a szépséges, lírai film. Pedig amikor Huszárik Zoltán felkérte Sára Sándort, hogy legyen a Szindbád operatőre, ő először nemet mondott. Nem ismeri eléggé Krúdyt, és hamarosan Párizsba kell utaznia, szabadkozott. De Huszárik ragaszkodott hozzá, így vele született meg az örök érvényű alkotás. A címszereplő, Latinovits Zoltán így emlékezett a forgatás nyolc hónapjára: „Ebben a filmben olyan összmunka valósult meg, ami ritka a magyar filmgyártásban. Ritkán is adódik ilyen nemes anyag, mint Krúdy, és ritkán van lehetőség a megvalósítás közös kigondolására, noha a film eredendően kollektív műfaj. A Szindbád valódi kollektív munka volt a forgatás nyolc hónapján át, s ebbe beleértendő a rendező, az operatőr, a színész munkáján kívül mindenkié, aki részt vett a filmkészítésben, a vágótól kezdve a díszlettervezőn át a zeneszerzőig.”
Árvácska (1976)
A Móricz-mű forgatásakor már használták azt a kameraemelő szerkezetet, melyet Illés György operatőr felesége után Dollynak neveztek el. A kis Czinkóczi Zsuzsa, aki Árvácskát játszotta, csak nézte, hogyan emelkedik a magasba Sára Sándor filmfelvevő eszközével együtt. Amikor nem sokkal később Sára megdicsérte a kislányt, és megjegyezte, milyen nehéz is lehet ezt a szerepet eljátszani, a kislány így válaszolt: Hát magának sincs könnyű dolga…
80 huszár (1978)
Ember és ló, hűség és kötelesség, de leginkább: hazaszeretet – a Lenkey-huszárok történetét is Sára Sándor mutatta meg nekünk. Sokak szerint ez a magyar filmtörténet legszebben fényképezett alkotása, melynek rendezője és operatőre is ő volt.
Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál (1982)
Több mint százórányi felvételen emlékezik körülbelül száz egykori katona, tisztektől az egyszerű bakákon át a munkaszolgálatosokig. Hatalmas és merész vállalkozás volt a nyolcvanas évek elején bemutatni a magyar történelem egyik elhallgatott, gyászos fejezetét. Sára Sándornak beszélt az átéltekről a költő Zelk Zoltán, az író Boldizsár Mihály és a nézők láthatták Dajka Margit férjét, Lajtos Árpádot is, aki vezérkari századosként szolgált a fronton. A huszonöt részes tévésorozat a fél országot a képernyők elé ültette 1982-ben.
Magyar nők a Gulágon (1992)
Az egyik legmegrendítőbb magyar dokumentumfilm. Összesen harminc magyar nő érkezett haza a gulágról élve, és közülük huszonkilencen vállalták, hogy Sára Sándor filmre rögzítse történetüket. A parasztlányét, a báró törvénytelen gyerekét, a későbbi műfordítóét, a villamoskalauzét. Nemi erőszakról, elhurcolásról, a Szibériában töltött, ellopott évekről meséltek ezek az asszonyok. Volt, aki előbb megbeszélte a családjával, elmondja-e élete legszörnyűbb emlékeit, azt, hogyan gyalázták meg. A torokszorító dokumentumfilmet három részben lehet látni.
A vád (1998)
A film több részlete a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmből ismerős. Sára Sándor rendezésében egy család sorstragédiája, széthullása, iszonyatos szenvedése jelenik meg a második világháború, pontosabban az ostrom időszakában.
Képek forráa: NFI, MTI
