Aki miatt ma zenére versenyeznek a műkorcsolyázók – Kronberger Lily, az első magyar világbajnokunk

Beköszöntött a tél, és a futball helyét lassan átveszik a jeges sportok a televízióban. A jégkorong- és műkorcsolya-közvetítéseket nálunk is sokan követik, még akkor is, ha nem vagyunk bennük kiemelkedően sikeresek. Pedig hazánk első világbajnoki címét is egy téli sportnak köszönhetjük. És nézzünk szembe a ténnyel, a győztes hölgy nevét valószínűleg tizedannyian sem ismerik, mint az első olimpiai bajnokunkét: Hajós Alfrédét. 

Kronberger Lily műkorcsolyázóként először 1908-ban ért fel a világ csúcsára, ezt pedig később még háromszor ismételte meg. A sikerhez vezető út azonban egyáltalán nem volt egyszerű: a századelő sportversenyeiben alig-alig találunk női kategóriákat, így Kronberger Lily is többször versenyzett férfiak ellen a nemzetközi porondon.

Fontos a női testnevelés, de a korcsolya a férfiak sportja

Hogy Kronberger Lily sikereit igazán értékelhessük, fontos egy pillantást vetni arra, mit jelentett a sport a 19–20. század fordulóján a nők számára.

A 19. század polgári világában a sport már nem kizárólag a férfiak játéka volt, a testnevelés fontossága a nők nevelésében is egyre nagyobb teret kapott, és ahogy Nyugat-Európában, úgy hazánkban is fontos szerepet játszott a századforduló emancipációs törekvéseiben. Ezzel együtt tény: a hivatalos sportversenyeken nem volt egyből magától értetődő a hölgyek jelenléte.

A sportok művelését nemcsak a fanyar társadalmi fogadtatás, de a női divat is akadályozta. Az olyan ruhadarabok, mint a fűző, az abroncsos szoknya vagy a turnűr, mind akadályozták a kényelmes mozgást. Nem véletlenül kellett tehát az egyszerűbb reformruhák megjelenéséig várni, hogy a nők nagyobb számban jelenjenek meg a sportpályákon. 

A korcsolyázás elterjedése a magyar társasági életben az 1870-es évekre tehető. Mai szemmel nézve talán furcsának tűnik, de eleinte kimondottan a férfiak sportja volt. Sőt, voltak akik a testmozgásnak ezt a formáját a nők és ifjú leányok számára egyenesen egészségtelennek, károsnak tartották. Egyes orvosi vélemények elsősorban a hidegtől óvtak: a korcsolyázásról úgy tartották, hogy meghűlés és hasonló betegségek okozója lehet, emiatt hölgyek számára kerülendő.

A nők viszont ennek ellenére hamarosan jégre ereszkedtek. Egy korabeli sajtótudósítás szerint ebben nagy szerepe volt Eötvös József leányainak. A Herkules című sportlap újságírója így számolt be 1895-ben az eseményről: 

„Eötvös József báró egykori kultuszminiszter […] kiment két leányával nézni a korcsolyázókat, kik nagy érdeklődéssel kisérték az akkor nálunk még uj sportot. […] A mama ellene volt, éppen igy az öreg háziorvos is, ki akként fejezte ki magát, hogy a »kuszkolondizás« nagyon egészségtelen dolog. Erre azonban Eötvös báró kijelentette, hogy a tiszta levegőben való mozgás csak a javára szolgálhat az egészségnek és megengedte a bájos bárókisasszonyoknak, hogy korcsolyázzanak. Ez hírül ment a pesti előkelő körökben, és pár nap mulva egy egész sereg szebbnél szebb fiatal hölgy vett részt az uj sportban.”

Bár a beszámoló nagyon impresszív (különösen Eötvös József haladó gondolkodását illetően), valóság természetesen ennél árnyaltabb. A Herkules cikkírója például már tíz évvel az Eötvös lányok jégre merészkedése előtt arról írt, hogy a tánc mellett a korcsolya a legnépszerűbb hazánk hölgyei közt: „Nálunk a nők nem halásznak, kirándulásban nem gyalogolnak, nem labdáznak, nem vívnak, nem csónakáznak, nem tornáznak, alig egy keveset úsznak és korcsolyáznak és sokat tánczolnak.” 

Tehát, mire Kronberger Lily megszületett 1890-ben, és nagyon fiatalon, négyévesen korcsolyázni kezdett, választott sportja már abszolút nem volt idegen a nőktől hazánkban sem. Versenysportról ekkoriban azonban alig beszélhetünk. A korcsolyának inkább társasági funkciója volt Pesten. A kisasszonyok fiatalemberekkel ismerkedtek, a hódolóikkal találkoztak, a férjes asszonyok számára pedig a jégpálya egyfajta „divatbemutató” volt, ahol megmutathatták vadonatúj korcsolyaruhájukat.

Kronberger Lily: huszonegy év, négy világbajnoki cím

Mire Kronberger Lily szögre akasztotta korcsolyáját, elmondhatta, hogy életének átlagosan minden ötödik évében világbajnoki címet nyert. De ne szaladjunk ennyire előre.

A magyar sport első világbajnoka zsidó polgári családban látta meg a napvilágot, a korcsolyázó tehetségére hétéves korában figyelt fel a legendás edző, Victor Siebert. Az ő szárnyai alatt, a világhírűnek számító bécsi műkorcsolya-iskola szerint sajátította el a sportág rejtelmeit. A siker pedig nem is váratott magára: Lily még tizenegy éves sem volt, és már nemzetközi versenyeken indult a felnőtt nők között.

Bár még csak ekkoriban alakultak ki a női kategóriák a korcsolyaversenyeken, a tizenéves Lilynek hazai versenyein először férfiak közt kellett megméretnie magát. Ezt a kihívást pedig sikerre is vitte, sőt 1908-ban ő lett az első nő, aki a férfiak között tudott országos bajnoki címet nyerni. Igaz, ehhez kellett az is, hogy egyetlen versenytársa visszalépjen. Az Ujság című lap erről így írt: 

„A tréning egyébként nagyban folyik. A trenirozók sorából ezúttal hiányzik ifj. Urbáry Sándor, Magyarország több évi műkorcsolyázó bajnoka. Hir szerint betegsége akadályozza abban, hogy tréningjét folytathassa. A műkorcsolyázó bajnokság győztese tehát az idén Kronberger Lily lesz, a mi sportszempontból azért lesz érdekes, mert tudomásunk szerint példa nélkül való, hogy egy ország műkorcsolyázó bajnokságát hölgy műkorcsolyázó nyerje.”

Ugyanebben az évben a troppaui világbajnokságon a hölgyek között megszerezte első aranyérmét. Igaz, egy baki majdnem tönkretette a programját. Edzője, Victor Siebert ugyanis titokban megkérte a zenekart, hogy néhány taktussal tovább játsszák a kísérőzenét, és amikor Kronberger Lily a megszokott helyen befejezettnek hitte a gyakorlatot – meg is hajolt – a zene még mindig szólt. A korcsolyázónő viszont kivágta magát a helyzetből: improvizált (bokáig érő szoknyában) egy egyfordulatos axelt.

Ezt a mozdulatot ekkoriban a nők jellemzően nem ugrották, mert nem tartották illendőnek. A gyakorlat az improvizációval kiegészítve meghozta a sikert mind a nézőközönség, mind a zsűri részéről: a tizennyolc éves vékony, alacsony magyar lány két bronzérem után világbajnokságot nyert.

Ez a siker pedig nem maradt egyszeri: a soron következő három év világbajnokságait is egytől egyig megnyerte. Mindezek közül az 1909-es budapesti torna azért marad emlékezetes, mert versenytársai ki sem álltak vele szemben, így csak a zsűrit kellett meggyőznie. 

A korszak német ásza, Gilbert Fuchs szerint hölgykorcsolyázónál egyedülálló biztosságot lehetett látni hazánk első világbajnoknőjénél: szabadon választott gyakorlatait ekkoriban utolérni is alig tudta bárki. Ennek ellenére mégsem benne tisztelhetjük az első női olimpiai bajnokunkat, 1908-ban ugyanis megfelelő háttér híján nem tudott eljutni a londoni olimpiára.

Utolsó nemzetközi megmérettetésére huszonegy éves korában került sor a bécsi világbajnokságon, bár a zenekarral itt is meggyűlt a baja. A helyszínen nem tarthatott főpróbát, ezért nem tudhatta, hogy végül nem a rövidített zenére fog táncolni, hanem a teljes darabra. Végül az improvizáció itt is aranyat ért neki.

Még ebben az évben, 1911-ben férjhez ment Szent-Györgyi Imre ügyvédhez, aki ekkoriban a Budapesti Korcsolyázó Egyletben, később a sportág nemzetközi szövetségében is magas pozíciót töltött be. A visszatéréssel még próbálkozott néhány alkalommal – kevés sikerrel. Rendezett körülmények között élt egészen 1974-es haláláig.

Kodály Zoltán és az aranyat érő újítás

Kronberger Lily története a sportág egy olyan szakaszához kötődik, amelyben a műkorcsolya-versenyzés keretei éppen csak kialakulóban voltak. A kategóriák lassanként létrejöttek a legnagyobb tornákon, viszont hiányoztak olyan elemek, amiket ma már alapvetőnek veszünk.

A zene szerepe például még egyáltalán nem volt tisztázott. Erről később Kronberger Lily így mesélt egy interjúban:

„A korcsolyázók akkoriban a gyakorlataikat nem zenére végezték. Zene kísérte őket ugyan, de az nagyon fárasztónak tűnt, hogy a zenéhez végig alkalmazkodjanak. Legtöbbször a valcernél kapcsolódtak be, de azután az úgynevezett sportugrásoknál már zenén kívül végezték a gyakorlatukat. Én akkoriban már gramofonra gyakoroltam, s az első akkordtól az utolsóig elképzeléseimet a zenéhez alkalmaztam.”

Ez az újítás mára a műkorcsolya-versenyek elengedhetetlen elemévé vált. Viszont nem csak Kronberger Lily volt az ötletgazda – meg kell említenünk Kodály Zoltán nevét is. A zeneszerző ekkoriban a jégpályák világának visszatérő vendége volt. Világbajnoknőnk így emlékezett később rá: „Kodály Zoltán akkoriban rendszeresen korcsolyázott, a trenírozók csoportjához tartozott. […] Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy a zene kifejezésére bizonyos figurákat is kell alkalmazni a szokásos ugrások és forgások mellett.”

Az első magyar világbajnok tehát megérdemelten lett tagja 1997-ben a sportág történelmi nagyjait magába foglaló World Figure Skating Hall of Fame-nek – egyedüli magyarként. 

Kronberger Lily (1908,1909,1910,1911 – világbajnoki címek)

Kiemelt fotó: A világbajnok a városligeti jégpályán
Forrás: Vasárnapi újság