Mikszáth regényeiben csak úgy sorjáznak a fura házassági történetek. Ott van a Noszty fiú esete Tóth Marival vagy a megejtett Dőry lány és a fiatal Butler gróf különös házassága. Csupa szerelem meg hazugság, ármány és önfeláldozás. Ebbe a sorba illik az író és felesége közös története, ez a sokat bíró, fordulatos, rengeteg szenvedést okozó és eltűrő kapcsolat.

Ennek a házasságnak a történetét a feleség, Mauks Ilona írta meg, kevesebb tehetséggel, de nagy sikerrel és nagy adag józansággal. A férje nem bánta, sőt biztatta, hogy csak írja meg nyugodtan, még azt is megígérte, hogy ha a szöveg nem lenne elég jó, ő majd rendbehozza. Ám erre nem került sor, mert az első kiadás már az író halála után jelent meg.

Szögezzük le gyorsan és mindjárt az elején, hogy a fiatal Mikszáth egyáltalán nem számított jó partinak. Jogi tanulmányait nem fejezte be, látszott, hogy nem lobog benne a törvénykezés iránti buzgalom lángja. Anekdotázni szeretett, írásaival bíbelődött, azokat igyekezett a lapokban megjelentetni. Kicsit esetlen volt, félénk, néha elkésett, máskor elvesztett valamit, így nem csoda, hogy amikor komoly kérőként lépett fel leendő apósa előtt – akinek beosztottja is volt – a mohorai szolgabíró nem fogadta tárt karokkal.

Más kérdés és másik rejtély, mit látott meg benne a szolgabíró mindaddig engedelmes Ilona nevű lánya, amiért tűzön-vízen át ragaszkodott hozzá, annyira, hogy kész volt szülei akarata ellenére titokban házasságot kötni vele.

Pedig már az esküvő utáni napokban kezdődtek a bajok, akkor kapták a hírt, hogy Mikszáth édesanyja a megyében dúló kolerajárvány áldozata lett. Hazamentek Szklabonyára, de mert az írónak csupán egyharmad rész jutott az örökségből, felköltöztek Budapestre, abban a reményben, hogy csak elindul végre az annyira áhított írói karrier. Nem indult el. Kudarcok, szűkösség, betegségek sora következett, első gyermeküket is el kellett temetniük.

Ilona beteg lett a nyirkos lakásban, a férje akkor úgy döntött, hazaküldi őt a szüleihez, jobb kezekben lesz náluk. Hatalmas kudarc volt ez, emberpróbáló, megalázó bukás. Mikszáth arra jutott, hogy véget vet a házasságnak, mert nem képes úgy eltartani a feleségét, ahogy kellene.

Amikor az asszony semmiképpen nem akart válni, kétségbeesetten azt hazudta, másik nőt szeret. Bármit megtett volna, csak maga mögött hagyja ezt a fiaskót.

Elvált nőnek lenni a tizenkilencedik század második felének vidéki Magyarországán nem volt leányálom. És a baj, ahogy szokott, csőstül jött, mert Ilona apja is meghalt, és ott maradt az adóssággal terhelt birtok Ilonára és a húgára, akiknek fel kellett nevelniük három öccsüket is.  

„A vendégszobákat elzártuk, miután vendéget többé nem hívunk. Legnehezebben esett, mikor kis könyvtárunkat összerendeztük, és elhatároztuk, hogy regényt sem olvasunk többé, drága időnket arra nem pazaroljuk. Hírlapot nem tartunk, mert a pénzt hasznosabbra fordítjuk, hanem nevelünk apró majorságot, tehenészetet tartunk, és kerti növényeket termesztünk, és az ezekből befolyó pénzből fedezzük háztartási költségeinket, és neveltetjük három fiútestvérünket.”

Ha nem is éheztek, de sokat fáztak, hajnalban keltek, szőttek és fontak, a padláson talált kendert éppúgy felhasználták, mint a régi báli ruhákat, az azokból készített színes pokrócokért szép pénzt adtak Balassagyarmaton. A petróleum ára emelkedett, akkor birkafaggyúval világítottak. Minden fillért megfogtak, és ha az egyik elcsüggedt, a másik tartotta benne a lelket. Tartott mindez öt keserves éven át, a sok aggódás után hatalmas örömmel, amikor várakozáson felüli jó termés adódott.

Ekkor érkezett Mikszáth levele, melyben tudatta volt feleségével, hogy nagyot fordult a sorsa, ezért felajánlja, hogy jóvá teszi, amit vétett. Óvatos felajánlkozás volt, kipárnázva a visszautasítás lehetőségével, de mégiscsak egy kérés, egy kérdés. Mauks Ilona mindenről beszámol, mellékeli a levélváltást, és elvezeti az olvasót azon az úton, amin az egykori házasfelek egymáshoz jutottak. Jönnek az új közös évek, gyermekek születnek, pedig ebben már egyikük sem reménykedett.

Mai ésszel ez meglepő, hiszen amikor nagy örömükre világra jött előbb Kálmán, majd János, végül Albert, Mauks Ilona mindössze harminc, harmincegy, illetve harmincnégy éves volt. Az apró családi történetekből az is kiderül, hogy a gyerekek apjához legalább annyi türelem kellett, mint a fiúkhoz, ám Mauks Ilonának abból volt bőven. 

Irodalmi adalék, korrajz, élvezetes történet – érdemes elolvasni Mikszáthné könyvét, melyet jó néhány évvel ezelőtt Tolnay Klári olvasott fel a Kossuth Rádióban. Jó választás volt, már csak azért is, mert ő is mohorai.