Harmónia, gondoskodás és szeretet sugárzik az Eszter álma termékekből, a kézműves babákból és kiegészítőkből. Hogyan lett a hobbiból vállalkozás?

A gyermekek születése után vált teljesen egyértelművé, hogy a magam ura szeretnék lenni és olyan munkahelyet kell teremtenem, ahol bármikor a munka elé tudom helyezni a gyermekek és a család érdekeit, ha a helyzet úgy kívánja. Már a gyermekek születése előtt is vállalkozó voltam; az egyetem befejezése után azonnal elindítottam az egyéni vállalkozásomat, hogy franciatanárként dolgozhassam cégeknél – tehát magáról a vállalkozói létről volt tapasztalom. Akkor tanultam meg varrni, amikor már negyedik éve voltam otthon a gyerekekkel, és ebből alakult ki minden.

Miért éppen a varrás?

Nagyon szeretem a színeket, az összeállításokat, gyerekkorom óta vonzott minden, amivel harmóniát teremthetek magam körül: a lakberendezés, a belsőépítészet. Én voltam az a kislány, aki azt kérte az anyukájától, hogy olyan ágytakarót varrjon neki, ami illik a függönyéhez. Nagyon szerettünk kézműveskedni édesanyámmal, bár akkor nagyon szűkös volt az alapanyag-választék, de például filcanyagból, fagolyókból, gyufás- és gyógyszeres dobozokból csodálatos babaházat építettünk.

A gyermekkorodban gyökerező harmónia iránti vágy indította el az Eszter álmát?

Az alkotás iránti vágy volt az, ami elindított az úton, az, hogy a két kezemmel a semmiből hozzak létre valamit. Imádom a színeket, a végtelen lehetőséget, amellyel minden színkombinációból valami egészen más jön létre. Hihetetlen szenvedéllyel vetettem bele magam a varrásba, rengeteg technikát kipróbáltam, kerestem önmagam. A babákban végre megleltem.

Hogyan születtek meg a babák?

Kézművesként elég nehéz kitűnni a tömegből és valami egészen újat kitalálni. Rengeteg negatív élmény ért, olyan vásárokban is voltam, ahol az emberek úgy mentek el előttem, hogy észre sem vettek. Ráadásul 2010-ben kezdtem el varrni, amikor az előző válság tombolt, ami persze nem kedvezett a kézművességnek. De minden sikertelen vásár után valami hajtott előre. Mindig arra gondoltam, hogy olyan egyedit és szépet kell megálmodnom, ami ellenállhatatlan. Így születtek meg a babák. Kilenc évvel ezelőtt lelkesen készültem a pécsi adventi vásárra, amikor hívtak az új szervezők, hogy nem mehetek, mert az új koncepció szerint csak helyiek vehetnék rajta részt.

Ez kétségbeejtő lehetett.

Mondanom sem kell, volt pár álmatlan éjszakám, de olyan vagyok, mint a főnixmadár.

Nagyon mélyre tudok zuhanni, de csak egy kis időre van szükségem, hogy rendkívüli intenzitással újjáéledjek. Megrázom magam, és megújult energiákkal kezdek neki az új célok megvalósításának.

Ebben az esetben az új ötlet az volt, hogy ha nincs vásár, ahol árulhatnék, akkor megpróbálkozom a Facebookkal. Végül ez hozta el a várva várt sikert, a Facebook közönsége egyértelműen a babák mellett tette le a voksát, és pár hét múlva már egyértelművé vált, hogy ez az én utam. Szeretem elmesélni ezt a történetet, mert tényleg soha nem lehet tudni, hogy valami, amit szörnyű szerencsétlenségnek él meg az ember, hogy válik áldássá. Ma már hálás szívvel gondolok vissza a pécsi szervezőkre.

Közben felépítetted az Eszter álmát.

Az a vicces, hogy bármilyen marketinges azt mondaná, hogy az én mentalitásommal, ennyire kevés tudatossággal, nulla marketinggel ez nem sikerülhetett volna. Szívből készítem a babákat, de azt is látom, hogy sokan ugyancsak szívvel-lélekkel dolgoznak, mégsem sikerül.

Azt gondolom, hogy ajándékba kaptam a Jóistentől, hogy szárnyaljon az Eszter álma, elérjem az embereket, megszólítsam őket az üzeneteimmel.

Tavaly mégis elkezdtem online marketinget tanulni, hiszen folyamatosan változnak a közösségimédia-oldalak, új platformok válnak népszerűvé. Egyszerűen muszáj haladni a korral és képezni magam ezen a területen is, hogy fenntartsam az érdeklődést és tudatosan láthatóvá tegyem magam. Hozzáteszem, ez sokszor elég nagy teher nekem. Épp ez vezetett oda, hogy ismét kicsit több időt töltsek magammal, a belső világommal, a lelki fejlődésemmel, így tavaly végül coach lettem.

Miért éppen ezt választottad?

Olyan ez most számomra, mint a babavarrás, amikor a gyerekek kicsik voltak. Kellett valami más is, amivel foglalkozhatok, hogy időnként kidugjam a fejem abból, amit mindennap csinálok. A coachiskolát ugyanennek hatásra kezdtem el háromnegyed éve. Éreztem, hogy olyan valamit kell csinálnom, ami nem a marketingről, bevételekről, analitikákról, statisztikákról szól, hanem lehetőséget ad, hogy egy kicsit visszatérhessek magamhoz.

Nem számítottam rá, hogy ennyire sokat ad, és hogy újra érzem azt a hívást, amit egykor, amikor segítő szakember akartam lenni. Mindig nagyon közel állt hozzám az önismereti út.

Olyan típus vagyok, aki nem az életét alakítja a munkához, hanem a munkát ahhoz az életszakaszához, amiben éppen van. Érzem azt is, hogy van annyi önismeretem, élettapasztalatom, ami alkalmassá tesz arra, amire tizenöt évvel ezelőtt még nem voltam. Az akkori életembe a varrás illett bele tökéletesen, mert ott lehettem, amikor a gyerekeimnek szüksége volt rám. Jelen lehettem a mindennapjaikban, bármikor fordulhattak hozzám, beszélgettünk, miközben dolgoztam.

Ahogy beszélgetünk, egyre inkább érzem, milyen fontos számodra a folyamatos önreflexió, az önazonosság – biztosan ez is hozzájárult a sikerhez.

Szerintem ezt csak az tudja, aki úgy él, hogy azzal foglalkozik, amire született. Úgy érzem, hogy engem erős ösztön, intuíció segített abban, hogy afelé menjek, ami teljesen én vagyok. Észrevettem, hogy az, amiről azt mondták, hogy „azt úgy kell csinálni” – ezt mutasd meg a Facebookon, ezt tedd ki magadról –, az nekem nem megy. Talán azért is, mert nem veszem túl komolyan. Soha nem időzítettem posztokat, soha nem gondolkoztam azon, mi lehet a legjobb elérési időpont, egyszerűen akkor ültem le a géphez, amikor a gyerekek megvacsoráztak.

Tehát nem félsz a további változásoktól sem?

Egyáltalán nem, minden változik mindig, csak rugalmasnak kell lenni, könnyen alkalmazkodni az új helyzetekhez, mindenből kihozni a legjobbat és a nem megijedni a nehezebb napoktól sem. Minden elmúlik a jó is, a rossz is, az élet hullámzó, ilyen is, olyan is, de mi döntünk arról, hogy mennyire hagyjuk magunkat kizökkenteni a középpontunkból vagy hogy milyen gyorsan kerülünk vissza valódi önvalónkhoz. Nem félem az életet, hanem élem.

Milyen terveid vannak?

Mindig kitalálok valami újat, erre állandó igényem van. Így születtek meg a kiegészítő termékek. A Facebookon találtam rá Figus Tomsics Anitára, aki varázslatos módon festette meg a babáimat. Anita alkotói munkája nagyon közel áll az én világomhoz, csodákat alkot. Ezeket a grafikákat szuper minőségben sikerült textilre nyomtattatni, hogy párnák, táskák, pénztárcák, naplók is készülhessenek. Szívemnek legkedvesebb termékem a mesekönyvünk, amit az egyik legjobb egyetemi barátnőm, Orosz-Lám Alexandra írt, főszereplői a babáim, a grafikákat Anita festette. Az első gyönyörű mesekönyv a Tóparti tündérmese után idén jelenik meg még húsvét előtt Mesebeli muzsika címmel.

Fotók: Búsné Karl Eszter