A fraknói vár kápolnájában 1652-ben olyan esküvőt tartottak, amely mai ésszel felfoghatatlan, de a korabeli törvényeknek és a józan észnek is ellentmondott. A menyasszony, Esterházy Orsolya alig múlt tizenegy éves, a vőlegény, Esterházy Pál pedig éppen betöltötte a tizenhatot. Nemcsak fiatal koruk volt a gond, hanem hogy vérrokonok voltak. Nem csoda, hogy az esküvő titokban zajlott, és aztán a gyermeklány feleséget évekig elzárva tartottak még saját szűkebb családja elől is. Maga a menyegző nagyságrendileg annyiba került, mint a hosszú, fáradtságos munkával megszerzett engedélyek.

A fáradozás oka nem más volt, mint Esterházy Orsolya tekintélyes vagyona. A kétéves korában teljes árvaságra jutó grófnő nyakába szakadt családi vagyon sorsa volt a tét, amelyet a jóakarók akkor láttak jó helyen, ha a családban marad. Miklós nádor egyszerre volt Orsolya nagyapja és Pál édesapja, de ez a körülmény nem okozott fennakadást a családban, amikor az együtt gyerekeskedő féltestvérek frigyét elboronálták. A rokonok szeme előtt egyetlen szent cél lebegett: pápai és császári diszpenzációk birtokában sikerüljön a jutányos frigyet megkötni. A házasság elhálása Orsolya tizennegyedik születésnapja előtt történt meg, miután 1655 farsangján Kismartonban megülték a lakodalmat is.

A Magyar Nemzeti Múzeum hatalmas anyagot feldolgozó tárlata, a Magyar Menyasszony ötszáz év házasság- és nőtörténetét foglalja össze gyönyörű ruhák, múzeumi tárgyak, felajánlott családi emlékek és főleg eddig el nem mesélt személyes történetek segítségével. Ebben a szédületes történelmi kaleidoszkópban a kikristályosodó női sorsok az igazi kincsek. Hétköznapiak és végletesek, letaglózók és felemelők. Válogatásukat hosszú kutatói munka előzte meg, a tárlat nem titkolt célja pedig a gyönyörködtetésen, a rácsodálkozáson túl az, hogy társadalmi diskurzust kezdeményezzen a házasságról, a nők családban és a társadalomban betöltött szerepéről. Sorozatunkban ehhez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy a kiállításon bemutatott ötven elgondolkodtató történetből szemezgetünk.

Kapcsolatuk ilyen előzmények után meglepően gyümölcsözőnek bizonyult. Huszonhét év házasság alatt Orsolya tizennyolc gyermeket hozott világra, akik közül mindössze nyolc érte meg a felnőttkort. A fiatal grófnő gyermekként házasodott, felnőttként pedig folyamatosan gyermeket várt, szült vagy temetett.

Kettejük gazdag levelezéséből sok részlet megfejthető a kapcsolat minőségéről, Orsolya, egy 17. századi főrangú nő életének valóságáról. 

Leveleik alapján a házasság két nagyon különböző személyiség között jött létre. Pál érzékeny, kíváncsi, a világot a maga színességében és sokféleségében látó, állandóan jövő-menő, tevékeny és erős akaratú ember, akin „fogott” az iskola. Visszaemlékezéseiből egy boldog gyermekkor tárul a szemünk elé, tele kalandokkal, kirándulásokkal. Jól beszélt és írt latinul és németül, szeretett rajzolni, zenélni, táncolni.

NŐK AZ IDŐVONALON
A személyes történetek értelmezését segíti, ha elhelyezzük őket a kiállításon is felvázolt idővonalon az államalapítástól napjainkig. Jó ezer éve tehát, hogy lányt rabolni, feleséget vásárolni – Szent István törvényei óta – nem magától értetődő gyakorlat, de még innen is kétszáz év, mire a nők örökölhetnek (1222, Aranybulla). Ehhez képest még csak nemrég, százötven éve, hogy nő és férfi a törvény előtt egyenlő, feltéve, hogy a nő betöltötte a huszonnegyedik életévét, vagy férjhez ment. Százharminc éve még bármi is történt egy házasságban, közjogi értelemben közömbös volt: csak 1894 óta válhat el a sértett fél, ha házastársára bizonyítja vétkét. Feleséget verni viszont csak 1997 óta nincs rendben a törvényhozók szerint sem. Nagyanyáink még úgy születtek, hogy az ország sorsáról csak férfiak döntöttek: nincs nyolcvan éve, hogy a tizennyolc év feletti nők 1945-ben választójogot kaptak. Történelmi léptékben egy füttyszó csak, hogy 2022-ben Magyarországnak már női köztársasági elnöke van Novák Katalin személyében, 2023-ban pedig az első magyar nő, Karikó Katalin Nobel-díjat kap. 

A másfél éves korára árvaságra jutó Orsolya is szeretetteljes környezetben nőtt fel nagyapja, majd féltestvérei udvarában. Gondoskodtak róla, óvták, kiszolgálták. Írni és olvasni megtanult, de leveleiből láthatóan kínt okozott neki az írás. Ha idegen nyelvű híreket küldött neki Pál, felolvastatta magának. Pállal egy kedves személyt nyert férjül, aki mindig tudta, mi a jó, mi a helyes, aki elmondta és elmagyarázta, mit hogyan kell csinálni. 

Viszonyuk ugyan soraikból kivehetően szeretetteljes, Pál uralja a mindig utasításra váró Orsolyát. A szoros és kizárólagos érzelmi kapcsolat beszűkítette a fiatal grófnő lehetőségeit. Nincsenek barátnők, sem vendégsereg, az egyetlen említésre méltó külső kapocs a világgal sógornője, Nádasdy Ferenc felesége, Esterházy Anna Júlia és az ő családja.

Esterházy Pál jobbára élte a külön életét, de azért akadt gondja Orsolyára. Házasságuk kezdeti éveiben rendszeresen utasította, hogy mit csináljon, merre menjen: „azmeddig én Pápán múlatok, addég alkalmatosabb lészen, Atyámfia néked, Lánzérban menned…, hiszem megláthatod onnéd Pápát”. Ha Orsolya maga szeretett volna menni Nádasdyékhoz, kikérte a férje engedélyét.

Az igen ötven árnyalata – sokdimenziós és kihagyhatatlan kiállítás lett a Magyar Menyasszony | Magyar Krónika

Olvassa el ajánlónkat is a Magyar Menyasszony kiállításról!

Orsolya hétköznapjai a birtokok irányításával teltek, gazdálkodott, utasította és elszámoltatta a tiszttartókat, rendben tartotta a jószágokat, szellőztette férje bepállott ruháit, felügyelte a kismartoni építkezéseket. A távolléteket Esterházy Pál ajándékokkal igyekezett feledtetni. Sokat vásárolt Pozsonyban és Bécsben ruhaanyagokat, cipellőket, kesztyűket, de csináltatott szoknyaabroncsot, vett pézsma macskafejet, klárisképet és gyűrűket is. A legnagyobb örömet a különleges állatok okozták Orsolyának: a Bécsből kapott galambok, mindenféle színű papagájok és egy majom is érkezett Páltól. Az ölebek szinte elválaszthatatlanok voltak tőle. 

Az 1670-es évek végére kapcsolatuk megváltozott, amit Esterházy Orsolya leveleinek írásképe is jól mutat. A szinte olvashatatlan sorok romló szellemi és egészségi állapotra utalnak, míg a „tudasétson, mikor jön kegyelmed” forma makacs ismételgetése a magányosságára. 1679-től Esterházy Pál már rendszeresen levelezett egy másik fiatal lánnyal, az udvarban nevelkedő Thököly Évával, feleségének már alig írt. Orsolya férje karjai közt halt meg 1682-ben, mindössze negyvenegy évesen.

Fotók: Magyar Nemzeti Múzeum