Minden idők egyik legnépszerűbb magyar vígjátékával kezdte a színészi pályáját
A mozivásznon először Gaál Béla klasszikusában, az 1934-es Meseautóban láthattuk, amelyben egy kocsiüzleti alkalmazottat játszott. Az említett alkotást egyébként több külföldi országban is bemutatták, de a németeknél: ott a propaganda-minisztérium betiltotta, mert a szereplők, a rendező és a gyártók között nem árják is voltak.
Tragikus esemény kapcsolódik az első filmes rendezéséhez
Bár Várkonyi Zoltánról a többségnek a nagyszabású történelmi eposzok és irodalmi adaptációk jutnak eszébe, nem kevés bűnügyi film is fűződik a nevéhez. Az 1951-es Nyugati övezet című krimi egy magyar tudósról szól, aki egy árulás során Kelet-Berlinből átkerül nyugatra az imperialisták karmaiba. A főszereplőt játszó kétszeres Kossuth-díjas Somlay Artúrnak ez volt az utolsó alakítása, a bemutató évének novemberében öngyilkos lett.
Közös filmje is van egy másik rendezőzsenivel
Az 1954-es Simon Menyhért születése című drámát Makk Károllyal közösen rendezték, a bükki favágókról szóló alkotást a Velencei filmfesztivál versenyprogramjába is beválogatták.
Az ő nevéhez fűződik minden idők legnézettebb magyar filmje
Az Egri csillagok Várkonyi életművének egyik legfontosabb darabja és a maga korában minden idők legnagyobb költségvetésű magyar produkciója volt. És egyben a legnézettebb is, összesen 18 millió jegyet adtak el rá. Összehasonlításképpen, a rendszerváltás óta A miniszter félrelép vonzotta a legnagyobb közönséget, annak 662 ezres látogatószáma ma már szintén elképzelhetetlen lenne, a Gárdonyi Géza-adaptációval összehasonlítva azonban igencsak soványnak hat.
Véletlenül felgyújtott egy várat
Mint említettük, az Egri csillagok esetében nem spóroltak a pénzen, azt azonban nem tervezték bele a költségbe, hogy felgyújtják a várat. Amikor azonban egy baleset folytán tűz ütött ki a forgatás során, az alkotók azt mondták a pártvezetésnek, hogy mindez a forgatókönyv része, feltartották a tűzoltóságot is, Várkonyi pedig a menekülő színészeket és a stábtagokat visszaparancsolta a helyszínre, hogy a lángok között felvegyen egy csatajelenetet, a szereplők arcán így a riadalom igencsak őszinte.
Furán viszonyult a kritikákhoz
Várkonyi egyszer azt nyilatkozta: ,,Nekünk, művészeknek nem az fáj, ha bírálnak bennünket, ha a bírálat hangneme és tartalma nem olyan komoly, mint amilyen komolysággal mi készülünk a feladatainkra.”
A rendező műveit a kritikusok sokszor kommersznek titulálták, de ő úgy volt vele, hogy nem a szakmának, nem saját magának és nem is passzióból készít filmeket, hanem a nézőknek. És miként az Egri csillagok korábban említett nézőszáma igazolja, igencsak értett a széles közönség megszólításához.
Elképesztő színészek köszönhetik neki a karrierjüket
Nem csak film- és színházi rendezőként, illetve teátrumigazgatóként, hanem drámapedagógusként is legendának számított: mások mellett Ruttkai Évát, Darvas Ivánt és Latinovits Zoltánt is ő fedezte fel.
Örkény István is írt róla egy egypercest
Az író szösszenetében így fogalmazott:
,,Művészi tevékenységének kiemelkedő eseménye: Latinovits Zoltánt fölfedezte, kirúgta, újra fölfedezte, újra kirúgta, a heves lábmozgástól isiászt kapott, melyet felesége, Szemere Vera (l. ott) forró fazékfedővel sikeresen tud elmulasztani.”
A pályája elejét és a végét is meghatározta a Fekete gyémántok
A színészi karrierje elején egy bányászt alakított Vajda László, mások mellett Jávor Pál és Szeleczky Zita nevével fémjelzett 1938-as Fekete gyémántok-adaptációjában. A sors pikantériája, hogy Várkonyi csaknem negyven évvel később maga is feldolgozta Jókai Mór ezen regényét Huszti Péter és Haumann Péter főszereplésével, ez volt az utolsó rendezése.
Nem élhette meg az egyik filmjének a bemutatóját
A közvetlenül a forradalmat megelőző feszült időszakban forgatott, valós eseményeken alapuló Keserű igazság az erőszakos iparosítást bírálja egy tragédián keresztül. Nem csoda, hogy a cenzorok egyből be is tiltották, csupán harminc évvel az elkészülte után, 1986-ban mutatták be; hét évvel Várkonyi Zoltán halálát követően.
Kiemelt kép: Várkonyi Zoltán portréja az ötvenes évekből. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen. (Fotó: Várkonyi László / MTI)