Tomori professzor csalja a feleségét. Méghozzá a fiatal és szép titkárnőjével. Az ügy olyannyira komoly, hogy a professzor titokban budai öröklakást építtet Klárinak. Együtt tervezgetik, hogy majd halványzöld csempék lesznek a fürdőszobában, és mindenhol sok beépített szekrény. Aztán Tomori elutazik pár napra külföldre, a lakás elkészül, és az erről szóló értesítést a feleség veszi át. Az asszony könnyekig meghatódik, milyen figyelmes is a férje, kitalálta, hogy öreg napjaikra, ő jobban szeretne egy kisebb, modernebb otthont. Cserébe ő is meglepi, dönti el gyorsan, és mire a férj hazaér, beköltözik az új lakásba.
Jó kis történet. Palotai Boris írta a hatvanas években, tévéfilm is készült belőle Balázs Samu, Béres Ilona és Bulla Elma főszereplésével. Palotai Boris kedvenc műfaja volt a novella, jóllehet pályáját költőként kezdte, legsikeresebb darabjai pedig a regényei.
Az írónő a könnyedebb irodalom egyik népszerű képviselője volt, ezért kevesen gondolták róla, hogy Nagyváradon született, majd apja korai halála után a család Kassán élt egészen 1939-ig. Két húga volt, a három lányt szűkölködve, de nagy szeretetben nevelte a fiatalon özvegyen maradt édesanya. Az egyik lánytestvér, Palotai Erzsi előadóművész lett és Komlós Aladár felesége. Palotai Anna fiatalon halt meg agydaganat következtében.
Boris először verseket írt, majd novellákat, egy saját élményből táplálkozó történetével díjat nyert a Nyugat pályázatán. Ebben az elbeszélésben saját megaláztatását írta le, amikor az általa pénzért korrepetált fiú erőszakoskodott vele. Mindez még Kassán történt, ahol Palotai Boris jól ismerte Márai Sándort, és később filmrendezővé vált testvérét, Radványi Gézát is. Ott is ment férjhez egy fiatal szavalóművészhez, méghozzá meghökkentően fiatalon, tizenhét évesen. Ám a fiú hamarosan tüdőbeteg lett, így a megélhetésük alapját szolgálni hivatott kis szövetüzlet is gazdátlan maradt. A fiatal férj akkor halt meg, amikor közös kisfiúk mindössze egy éves volt. Az apa csak egyszer látta a gyereket, akkor is üvegen keresztül.
A fiatal özvegyre maradt az adósság, az üzlet gondja és a kisfiú. Valóságos csoda, hogy egy remek filmes szakember, Fejős Pál felismerte benne a forgatókönyvírót, és megbízta egy munkával, ami nemzetközi sikert hozott. A honoráriumból Palotai Boris sírkövet csináltatott a férjének, kiegyenlítette az adósságukat, és vett egy estélyi ruhát a film bemutatójára.
Kassát 1939-ben hagyta ott, a háborút már a fővárosban vészelte át, és lelkes baloldaliként vett részt az új rendszerben. Hét hónapra leköltözött az épülő Sztálinvárosba, és írt néhány sematikus művet, míg kétségei nem támadtak, hogy valóban ez-e a létező rendszerek legjobbika.
Kritikus hangja mellett legfőbb erénye a könnyedség, a szórakoztatás volt, nagy adag humorral írta ifjúsági regényeit is, többek között a Julika-sorozatot. Legsikeresebb műve a Zöld dió című regény, főhőse egy kamaszlány, akinek válnak a szülei.
Nagyon sokan magukra ismertek olvasva a regényt, pedig a történet akkor jutott az írónő eszébe, amikor egy iskola előtt, a kirajzó gyerekek egyike, egy kislány hangosan morfondírozott magában, vajon a válás után őt kinek ítélik majd.
A hatvanas-hetvenes években Palotai Boris kifejezetten népszerű volt, novelláskötetei jelentek meg, műveiből gyakran készült tévéjáték. A Fehérhajó utcában lakott, mamahotelje jó darabig otthont nyújtott filmrendezővé lett fiának, Bacsó Péternek. Aztán jöttek az unokák, róluk szintén szóltak történetek, nem csak írásban, de a gyakori író-olvasó találkozókon is. Palotai Boris olyankor elmesélte, hogy a fiát írásaival kevéssé tudta elragadtatni, de amikor egy alkalommal sálat kötött neki, a fiú elkerekedett szemmel csodálkozott rá, milyen tehetséges is az ő anyukája.
Palotai Boris hirtelen halt meg, nyolcvanadik születésnapját már nem érte meg.