Kolozsvártól egynapi járásra nyugat felé, a Nádas patak völgyében fekszik az egykor is, ma is református magyarok lakta Mákófalva, aminek tekintélyes, szép házakkal szegélyezett utcáit a világhálós térkép segítségével akár e percben is bejárhatja, akinek kedve van hozzá, csak a kis sárga embert kell odaillesztenie a főutcára. 

Rendezett, szép falu volt ez száz évvel ezelőtt is, vasúti megállóval, tanú rá a kissé homályos képeslap, amelyet a helyi Hangya szövetkezet bocsátott ki a közönség használatára. Ott is látható a képen a Hangya boltja, a lépcső tetején talán a boltos várja a vevőket. Ráér, az ekkor ezer lelket számláló község lakói aligha csinálnak nagy forgalmat. A szekeres sem siet, a négy ökör egykedvűen bámul bele a világba, viseli az ökörsorsot türelemmel.

A Hangyában vásárolhatta az ismeretlen ezt a lapot, hogy iskolás, ügyetlenségében is szívmelengető soraival postára adja a messzi magyar fővárosba elszármazott nagymamájának, tekintetes Szilágyi Jánosnénak a VIII. József utca 12. szám IV. 19. cím alá. (A múltat a jelennel összekapcsoló ház ma is megvan, a baptista egyház imaháza található benne.) 

Íme a levél, betűhíven:

„kedves aranyos nagymamám s írja meg hogy el jön é pünközsdre mer én várom majd ha eljön akor ki megyek az alomásra csokolom az ilit zolit ilona nénit és nagymamát is Isten velük”.

Daruvár – Diós | Magyar Krónika

Üzenet a múltból sorozatunk előző részében a diósszentpáli kastélyba „látogattunk”.