Honi ipartörténeti diadalmenettel felérő visszaemlékezésünk a múlt század első harmadára, a nagy gazdasági világválság kirobbanása előtti időre nyúlik vissza, amikor a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek vezetése gondolt egy merészet, és a fegyvergyártás mellett belevágott a kerékpárgyártásba.
Ki gondolta volna, hogy egy gyár, amely sok más mellett tüzérségi fegyvereket és hozzájuk való lőszereket is készített, kerékpárjaival a magyar utcaképet hosszú évtizedekig meghatározó szereplővé válik?
A két világháború között a Csepel kerékpárok nem csupán közlekedési eszközök, de igazi társadalmi szimbólumok voltak. Persze az is sokat nyomott a latban, hogy az első kerékpárokat az osztrák Puch licence alapján kezdték sorozatban gyártani. Az emberek pedig büszkén tekerték őket munkába, piacra vagy éppen randevúra sietve, hiszen a Csepel kerékpár volt a férfiak erejének, valamint a nők kecsességének jelképe. Ha akkoriban a szomszédnak egy Csepelje volt, az olybá tűnhetett, mint amikor ma egy elektromos autó parkol az illető garázsában – némi túlzással természetesen. A Csepel kerékpárok nemcsak a technológia fejlődéséről szóltak, hanem az emberek életének fontos részeivé váltak. A két világháború között pengőben mérve egyáltalán nem olcsó Csepel bicikli a modernitás és a fejlődés szimbóluma lett, egy ilyen kerékpár azt jelentette, hogy birtokosa részese a modern világnak.
A Csepel Vas- és Fémművek Kerékpárgyárában készült női és férfi kerékpárokat reklámoznak Saáry Éva modell és társa a Balaton partján, a Tihanyi-félsziget Gödrös-strandján.
MTI Fotó: Németh József és Gere László
Ahogy elérkezett az 1945-ös év, majd új korszak köszöntött a hazára, a szocialista nagyipar fellegváraként 1956-ig Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, majd utána egészen a rendszerváltozás környéki megszűnéséig Csepel Vas- és Fémművek néven egzisztáló gyárban a szerszám-, varrógép-, motorbicikli- és csőgyártás mellett a biciklik továbbra is középpontban maradtak.
Az ötvenes-hatvanas években a kerékpár nem csupán közlekedési eszköz, hanem a szabadság szimbóluma is volt.
Sokan emlékeznek a mai napig arra az érzésre, amikor először pattantak fel vadonatúj Csepel bringájukra, majd száguldottak végig poros utakon, macskaköves utcákon, ritkábban tükörsima aszfalton – miközben a szél az arcukba csapott. Azokban az időkben ez volt ám az igazi szabadság!
A Kádár-korszakban a Csepel biciklik az emberek mindennapi életének elengedhetetlen eszközeivé váltak. Azok az idők, amikor mindenki a Csepelen tekerte végig az országot, a közösség és az összetartozás érzését erősítette. A bicikli nemcsak közlekedési eszköz, hanem egy közösségi élmény része is volt, amelyben az emberek együtt élvezték a szabadságot és a közös utazás örömét. Ebben az időszakban Csepel kerékpárt birtokolni már nem csak a városi emberek kiváltsága volt, a vidéki élet szerves részévé is vált. Az ország minden pontján találkozhattunk velük, a magyar táj megkerülhetetlen látványelemévé vált a jellegzetes kétkerekű. A bicikli a mindennapi élet fontos eszközeként kötötte össze az embereket, lehetőséget adva arra, hogy bárhová eljussanak. Akár a legközelebbi italboltig.
A Csepel Vas- és Fémművek Kerékpárgyárában készült Túra elnevezésű férfi és az Úttörő típusú fiú kerékpárt reklámoz egy felnőtt és gyerek modell a Gellért-hegyen, a Magyar Hirdető (MAHIR) számára készült fotón.
MTI Fotó: Sziklai Dezső
A Csepel kerékpárok története a rendszerváltozás környékén újabb fordulatot vett egy amerikai befektető megjelenésével, a gyárrészleg a privatizáció és a piacgazdaság hullámain próbált tovább evezni. Az emberek elkezdtek más márkák után nézni, de a Csepel neve továbbra is fennmaradt mint a nosztalgia és a múlt szimbóluma. A kérdés persze az, hogy vajon ma is gyártanak-e Csepel bicikliket az egykori csepeli gyárvárosban? Nos, a válasz egyértelműen: igen. A számos tulajdonosváltás után ismét magyar kézben működő Csepel Zrt. továbbra is aktív, kerékpárjaik a modern igényekhez igazodva próbálnak jelen lenni a piacon.
Mindamellett képzeljük el, ha a Csepel biciklik képesek lennének beszélni. Milyen sztorikat mesélnének nekünk? Valószínűleg hallhatnánk kalandos történeteket a háborús idők meneküléseiről, a szerelmesek titkos találkozóiról és a végtelen vidéki utakról, ahol a kerékpár hű társként kísérte gazdáját. Talán még azt is elmesélnék, hogyan szálltak szembe a legnagyobb kihívásokkal: a defekttel, a rozsdával és az eltévedt biciklisekkel, akik sosem találták meg a nyeregben ülve a helyes utat. Mert ne legyenek kétségeink, egy Csepel sosem hagyott cserben.
Amennyiben legközelebb egy Csepel biciklit lát az olvasó, ne feledje: nemcsak egy egyszerű kerékpárról van szó, hanem egy darab magyar történelemről is.
Kiemelt fotó forrása: MTI
