Fenntarthatósági témahetet szerveznek a Föld napjára, középiskolásoknak fejlesztettek fenntarthatósági tantárgyat, és már dolgoznak az általános iskolásoknak, szakiskolásoknak készülő tantárgycsomagokon is. Ön honnan érkezett a környezettudatos nevelés világába?
Messziről. Az előző életemben tizennégy évet dolgoztam a multinacionális környezetszennyező világban felső vezetőként. Akkor úgy gondoltam, hogy környezettudatos vagyok, de ma már látom, hogy nem voltam az. Vagyis a magánéletemben talán igen, de a munka, amit végeztem, a legkevésbé sem volt annak nevezhető, sok száz millió petpalack terheli a lelkemet. Lassan viszont elkezdtem érezni a dolog súlyát, és egyre komolyabban foglalkoztatott a fenntarthatóság kérdése. Az első, általam életre hívott kezdeményezés a PontVelem Okos Program volt – használt elemek, kisebb akkumulátorok gyűjtését népszerűsíti diákok és iskolák körében.
Innen egyenes út vezetett odáig, hogy az önök által kidolgozott Zöld Föld fenntarthatósági nevelési-oktatási program alapján 2022-ben több száz középiskolában kezdték el oktatni a fenntarthatóság tantárgyat?
Egyenesnek egyenes volt, csak nagyon széles. Sokat dolgoztunk az elmúlt tizenkét-tizenhárom évben, rengeteg program és kezdeményezés van a hátunk mögött. De úgy tűnik, jól végeztük a munkánkat, hiszen az oktatásirányítástól lehetőséget kaptunk arra, hogy megvalósítsuk a programjainkat, nyitottak voltak az ötleteinkre. Így alakult ki végül a fenntarthatósággal foglalkozó tematikus hét ötlete a Föld napjára – ez lett a fenntarthatósági témahét 2016-ban. Az első évben hetven-nyolcvanezer diákot sikerült elérnünk, nagyon boldogok voltunk az eredménnyel. Ma már évi négyszázezer diáknál járunk, ez még nagyobb boldogság.
Ez volt a fenntarthatósági tantárgy kiindulópontja?
Lényegében igen, hiszen úgy éreztük, hogy bár jó, hogy évente van egy hét, amikor aktívan foglalkozunk a fenntarthatósággal, a téma ennél sokkal több figyelmet érdemelne. Ekkor jött az ötlet, hogy próbáljuk meg integrálni az oktatásba a fenntarthatóságot tantárgy formájában. Ehhez azonban az elhivatottság nem volt elég, szükségünk volt támogatókra is, ezt találtuk meg a Kék Bolygó Alapítványban, amellyel már a témahét kapcsán is együttműködtünk. Az ötlet után egyébként gyorsan elindult a tantárgy fejlesztése: felállítottunk egy remek szakértői csapatot, velük dolgozunk már lassan négy éve, most ott tartunk, hogy minden középiskolás évfolyamnak elérhető a tantárgy, sőt 2024-ben már érettségizni is lehet belőle.
Miért pont a fenntarthatóság? A környezet- és természetvédelem, a klímaváltozás óriási problémakör, amelyet sok oldalról meg lehet közelíteni, a fenntarthatóság csak egy a lehetséges csapásirányok közül.
Én pont fordítva látom. A fenntarthatóság az ernyő, mely ott feszül az összes terület, a környezetvédelem, a természetvédelem, a klímaválság és a vízválság felett. Csak ez kínál megfelelő keretrendszert arra a kérdésre, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy tíz, ötven vagy akár száz év múlva is élhető legyen a Föld. Mert ugye a Föld köszöni szépen, nélkülünk is tökéletesen jól fogja érezni a magát. A fenntarthatóság tehát rólunk, az emberekről szól, arról, hogy ez a világ az emberi létezésre alkalmas maradjon.
Viszont attól, hogy a fenntarthatóság jó keretrendszert kínál, még sok egyéb dologról kell szót ejteni.
Ez így van. Legyen vizünk, a klíma élhető maradjon, legyen mit ennünk, ne nullázzuk le teljesen a biodiverzitást. Egyik sem fontosabb a másiknál, mindet érintenünk kell ahhoz, hogy a fiatalok képet kapjanak a probléma nagyságáról. Pontosan erre törekszünk a fenntarthatósági témaheteken is, hiszen minden évben kiválasztunk három témát, a gazdasági, a társadalmi és a környezeti fenntarthatóság egy-egy elemét, és ezeken keresztül mutatjuk be a komplex egészet.
Az oktatási programban inkább a lexikális tudás átadására vagy gyakorlati problémamegoldó hozzáállás kialakítására törekedtek?
Amikor elkezdtük fejleszteni a tankönyvet, az volt az első fontos kérdésünk, hogy pontosan mit és hogyan is szeretnénk átadni a diákoknak. Van az extremitások, riogatások irányzata – jön a világvége, kapcsold ki a telefont, ne járj kocsival, soha többé ne egyél húst. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem működik, és a diákok körében végzett kutatásaink is azt igazolják, hogy nem vevők a szélsőséges álláspontra. Ami teljesen érthető is, gondoljunk csak bele, hogy odamegyek egy tizenéveshez, és közlöm vele, hogy holnaptól nem használhatod a mobiltelefonodat, mert irgalmatlan erőforrásigénye van, és pár év múlva, amikor lecseréled, veszélyes hulladék lesz belőle. Vajon mi lesz a válasz? Az, hogy „őrült vagy, ember, hát ezen élem az életem!”. Ez az út egyszerűen nem járható. Mi nem riogatni akarunk, hanem azt szeretnénk megmutatni, hogy mi az, amiben ő reálisan változtatni tud. Ehhez azonban először meg kell értenie a rendszer összetettségét, látnia kell, hogy minden mindennel összefügg. Olyan ez, mint egy pókháló: nem lehet meghúzni egy szálat anélkül, hogy beleremegne a háló egésze.
Más módon kell átadni ezt a szemléletet egy kilencedikes és egy tizenkettedikes diáknak?
A kilencedikes, tizedikes korosztálynál a diákok hétköznapi élete felől közelítjük meg a kérdést, majd az egyes, számukra ismerős momentumok mögé építjük a mélyebb tartalmakat. Mondok egy példát: fölébredek reggel, fel kell öltöznöm. Már ott is vagyunk a divat kérdésénél. A textilipar az egyik legnagyobb környezetszennyező, így ennek kapcsán el tudjuk mesélni, hogy micsoda óriási energia- és vízigénye van annak a farmernek, ami éppen rajtuk van. Tudunk beszélgetni arról, hogy ezen számok ismeretében is annyira fontosnak érzik-e, hogy megvegyék a századik fast fashion terméket, vagy lehetne-e a vásárlás mennyiségén csökkenteni.
Az UNICEF Magyar Bizottság megbízásából 2022-ben készített reprezentatív kutatás szerint a 13–25 éves korosztály túlnyomó többségét napi szinten foglalkoztatják a klímaváltozás kérdései, a magyar fiatalok kilencven százaléka valamilyen mértékben, harminchárom százaléka erőteljesen szorong a klímaváltozással kapcsolatban.
Hatással vannak rájuk ezek a beszélgetések?
Igen, látszik, hogy tudatosodik bennük a döntéseik súlya. De ugyanilyen könnyen tudatosítható ez az életük más mozzanatainál is. Elég a következő napirendi pontig, a reggeliig eljutnunk. Van egy applikációnk, a Zöld Föld, melynek segítségével bárki könnyedén kiszámíthatja, hogy amit aznap reggelizett, az az étel összesen hány kilométert tett meg a tányérjáig. Nagyon le tudnak döbbenni, amikor azt látják, hogy a narancsléhez a narancs Brazíliából jött, a banán Afrikából, a müzli egy harmadik országból, vagyis könnyen utazhatott a reggelijük tíz-húszezer kilométert is. De nem a klímaszorongás és a lelkiismeretfurdalás-keltés a cél, hiszen utána azt is meg tudják tárgyalni a tanárukkal, hogy lehet venni idényzöldséget, olyan gyümölcsöt, ami a szomszéd faluban termett, és helyi müzlit is könnyedén találni már. A lényeg, hogy lássák, hogy mennyi minden lehet odafigyelés kérdése, és hogy egy olyan egyszerűnek tűnő döntés hatása is, hogy mit reggelizünk, közvetlenül mérhető a környezet és a fenntarthatóság szempontjából.
Említette, hogy kerülik a pánikkeltést, azonban a kutatások azt jelzik, hogy a fiatalok már így is aggódnak a környezeti változások miatt. Mit lehet tenni ez ellen? A szorongás, a pánik egy bénult állapot, nem sok teret hagy a cselekvésnek.
Nem nagyon lehet mást tenni, mint ismereteket adni és cselekvési pályát felvázolni számukra. Megmutatni, hogy hol vannak a kritikus pontok, felvértezni őket a szükséges tudással és hittel, hogy a saját szintjükön ők is sokat tehetnek a világunkért.
Idén április 24. és 28. között tartják meg a fenntarthatósági témahetet, melynek kiemelt témái a biodiverzitás, a fenntartható értékek, az energia és a hulladékkezelés lesznek.
A témahétre jelentkezők a PontVelem program szelektívhulladék-gyűjtő bajnokságán is részt vehetnek.