„Brecht darabjában polgárháború dúl, vérontás folyik. De mi nem úgy nyúlunk a háború témájához, mintha tudósítani akarnánk róla. Az előtérben valami más áll. Az a gondolat, hogy csak a jóság és a bölcsesség képes megmenteni az embert. Erről szóló példázat A kaukázusi krétakör” – mondja a Nemzeti Színházban januárban bemutatott előadás rendezője, Avtandil Varszimasvili. Aki nem mellesleg grúz.
Bár ennek ebben az olvasatban éppen annyira van jelentősége, mint amennyire annak, hogy Brecht a salamoni ítélet történetét ebbe a ma is kissé távolinak, mesebelinek tűnő országba helyezte. A zenében, táncban és a Nemzeti sok más darabjára is jellemző, a látványban, mozgás- és érzelemvilágban egyaránt megjelenő költőiségben ott van az egzotikus íz, az univerzális üzenet – „a jóra törekvő ember megmutatása” – azonban hamar fölé nő mindennek.
Talán furcsa is kissé Brecht kapcsán érzelmekről meg költőiségről beszélni, ez esetben azonban nyoma sincs az elidegenítésnek, a klasszikus songok is hiányoznak, Varszimasvili mindent a remélt katarzis szolgálatába állít. Ami be is következik a végső próbatétel keserű kiáltásában („Hát, tépjem szét!”), amikor a „Ki az igazi anya?” kérdésre a más gyermekét a poklon is átvivő Gruse fájdalma egy végtelenné táguló pillanatban betölti az egész nézőteret.
Katona Kingának Gruseként fizikailag sincs könnyű dolga, néhány túlzóan teátrális jelenetben különösen pontos koreográfia szerint kell működnie, de a fiatal színművész mozgásban és fejben-lélekben is szépen megoldja a feladatot. Az előadás legjobbja azonban egyértelműen Trill Zsolt. Ezúttal a „bölcs bolond” Azdak bíróként mutatja meg, milyen virtuóz színész, ráadásul nincs benne semmi művi, nem játszik, hanem valóságosan él; a teljes második felvonást nem csak a szerepe szerint uralja.
Az eredmény egy képeiben (ikonok, hóesés, virágoskert) is felemelő, szép, érzelmes – a betoldott, groteszk táncjelenetek révén néha vicces – Krétakör-változat, amely lehetne kissé rövidebb, de ez már persze ízlés kérdése.
Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör – Drámai példázat a jóságról. Rendezte: Avtandil Varszimasvili. Nemzeti Színház
