A Petőfi Irodalmi Múzeum „A létezés botránya” Hajnóczy Péter és Nádas Péter írói világaiban című időszaki kiállítása március 9. és október 1. között látogatható. A tárlat a két művészt a „létezés botrányával” való eltérő megküzdési módjukon keresztül mutatja be, írói világukat egymással tükörviszonyba állítja, a létezés tragikus alaptermészetével való szembesülésüket a hatvanas-hetvenes évek Budapestjét megidéző regényeik egy-egy történetszálában feloldva. A kiállítás koncepciójáról Bazsányi Sándor kurátort kérdeztük.
Hajnóczy Péter és Nádas Péter egyaránt 1942-ben született, de Hajnóczy korai – 1981-ben bekövetkezett – halála miatt életműve nem bontakozhatott ki úgy, mint a ma is alkotó Nádas Péternek, akinek legújabb, Rémtörténetek című regénye 2022-ben jelent meg. Miért e két író világának bemutatására esett a választásuk?
Bár a két életrajznak valóban vannak közös nevezői, a két író életműve nem is állhatna egymástól távolabb. A hetvenes-nyolcvanas években az új típusú próza megjelenésekor emlegették őket egymás mellett – abban az időszakban egymástól nagyon különböző karakterű, habitusú és írásmódú emberek kerültek szükségszerűen egy csoportba. Az adott korszak kultúrpolitikájának fényében ők voltak a nem szabályos, a normához nem igazodó írók – de ez gyenge közös nevező lenne ahhoz, hogy a Kádár-korszak után évtizedekkel a két írót egymás mellett mutassuk be. A kiállítás ötletét Nádas Péter 1989-ben megjelent Évkönyvéből származó idézet adta: „Legfeljebb ha a létezés botrányáról beszélő szövegekről van szó, akkor az ember alkata szerint választ és ítél. Ám senki ne állítsa nekem, hogy van alkat, mely elkerülhetné a saját botrányát.” Az író Hajas Tibor kapcsán két különböző és eltérő módon alkotó művésztípust mutat be, majd ugyanezt a tipológiát állítja fel néhány évvel később az őt hallgató Szerdahelyi Zoltánnak Hajnóczy kapcsán.
Mi köti össze a két különböző művésztípust?
Mindketten közös problémából indultak ki, amellyel egyaránt szembesülniük kellett, mert – mind alkati szinten, mind pedig életrajzukat és korértelmezésüket tekintve – egzisztenciálisan igen komolyan vették a létezést. A problémára azonban különböző válaszokat adtak. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a létezés tragikus alaptermészetével való szembesülés radikalizmusa köti össze a két művészt. A „létezés botrányának” intenzív érzékelése közös, de a kérdésre adott válaszok eltérőek – ezt a feszültséget érzékelteti a kiállítás.
Hogyan jelenik meg mindez a tárlatban?
A tárlat épp az említett szerves feszültség bemutatásával kezdődik. A két író különbözőségét a hagyományaik, írás- és ábrázolásmódjuk, életmódjuk, alkotói környezetük párhuzamba állításával mutatjuk be. A különbségek azt is megvilágítják, hogy az egyetlen valódi közös nevező közöttük, hogy mindketten szembesültek a létezés alapvetően tragikus voltával. A három teremből álló kiállítás utolsó térségében két regényük világát fordítottuk le a térbeli installáció nyelvére.
Mely regényekről van szó?
Hajnóczy Péter 1979-ben megjelent A halál kilovagolt Perzsiából és Nádas Péter 2005-ös Párhuzamos történetek című regényéről. Meglehetősen nagy teremről van szó, így egy részében a Párhuzamos történetek egyik történetszálát installáltuk. Miközben arra törekedtünk, hogy a hatvanas évek Budapestjén játszódó történetszál megtalálja a helyét ebben a térben, számos nehézséget kellett leküzdenünk. Sokat segítettek Nádas Budapestről készített fotói, ezek vizuális logikájára épül a tér, kiegészülve Nádler István festészetének motívumaival; a festő látásmódja az íróéhoz közel áll. A terem másik oldalán Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című regényét hasonló ambícióval és szintén nem kis nehézségekkel való megküzdés árán installáltuk térbe. Ez a történet szintén Budapesten játszódik csak egy évtizeddel később. A térben Hajnóczy újságkivágásai jelennek meg, illetve a Hajnóczy alkatához hasonló, sőt rokonsorsú neoavantgárd képzőművész, Hajas Tibor motívumai.
A két installáció milyen együttes jelentést hordoz?
A teremben a Kádár-kor két ábrázolása jelenik meg a regények szintjén, két különböző technikán és habituson keresztül. A tüköralakzatba állított regényszálak megmutatják a két író világának meghatározó különbözőségeit, amelyek mind abból az azonosságból fakadnak, hogy mindketten komolyan vették a „létezés botrányát”.
Fotók: Birtalan Zsolt / PIM
