Úgy mondják, Walter Rózsi örömében elsírta magát, amikor először látta új otthonát, a háromszintes, letisztult, látványos Bauhaus stílusú villát. A művésznő az előző szezon fáradalmait Ausztriában pihente ki, családjával ott töltötte a nyarat, és mire hazaért, már állt is a nagyvonalú épület. (Amúgy fél év alatt építették fel…) Bár a ház kifejezetten modern volt, a bebútorozásnál a család ragaszkodott a régi darabokhoz, így neogótikus, sötét szekrényekkel, hatalmas perzsaszőnyegekkel rendezkedtek be. Kivételt a gyerekszoba jelentett, mert a fotók tanúsága szerint Marika birodalma világos volt, szellős és könnyed.
Hosszú utat tett meg Walter Rózsi, mire 1936-ban – harminchét évesen – beköltözött a villába. A nagymarosi születésű nő édesapja az Operaházban volt öltöztető, így nem meglepő, hogy kislányát a dalszínház balettiskolájába íratta. Rózsi, születési nevén Walter Rozália Mária, a Zeneakadémián is képezte magát, majd egy évig prózai színésznőként is dolgozott. Gyorsan kiderült, hogy képességei közül kiemelkedik az énekesi, és miután nagy tetszést aratott a Tosca címszerepében, az Operaház szerződést kínált neki. Puccini hősnőjét később vagy kétszázötvenszer énekelte, de nagy sikerrel játszott Verdi-, Strauss- és Wagner-szerepekben is. Megtanult olaszul, és fellépett a kényes ízlésű milánói, torinói közönség előtt is, és nem vallott szégyent. Sőt! Nemzetközi sikereiről rendre beszámoltak a lapok; partnere volt többek között Palló Imre is.
A művésznő a magyar nézőknek is kedvence volt, ezt énektudásán kívül színészi játékával érte el. Nemcsak énekelni, de játszani is tudott, és táncos múltjának köszönhetően a mozgásával is kitűnt kollégái közül.
Sajnos hangfelvétel nem készült vele, így kénytelenek vagyunk a korabeli kritikákra hagyatkozni. A cikkekben operettalakításait éppúgy dicsérték, mint az oratóriumokban nyújtott teljesítményét.
Bár ma nemigen ismerik a nevét, a két háború közti Magyarországon nem volt, aki ne hallott volna róla. És ezért nem kellett feltétlenül jegyet váltani az Operába, Rózsi neve ugyanis rendszeresen felbukkan a társasági lapokban. Hol veszi a fűzőjét, a kalapját, hová megy pihenni, mit csinál a kislánya, jé, főzni is tud – kifejezetten hálás téma volt a korabeli kollégák számára. Első házasságának vége is bekerült a lapokba, meglepő módon a bűnügyi hírek közé. Rózsi először és nagyon fiatalon a Zeneakadémia gondnokához ment férjhez, ám tőle 1924-ben megszökött. Ekkor volt huszonöt éves. Férje szabályosan köröztette, több lapban is olvasható volt, hogy felesége egy anyagi természetű vita után összecsomagolt, majd elhagyta a közös otthont. Szabályos körözésről volt szó, személyleírással, abban olvasható, hogy az asszony haja szőke, szeme kék, alakja molett. (Molett?! Egy díva?!) Néhány tudósításban már akkor felmerült Radó Géza neve, aki Rózsi második férje lett, még ugyanabban az évben.
Radó Géza a Latin–Magyar Bank igazgatója és textil-nagykereskedő volt, ezen kívül a Textil című szaklap tulajdonosa, szerkesztője és állandó szerzője. A házaspárnak hamarosan kislánya született, ez egyáltalán nem volt magától értetődő akkoriban. Színésznők és énekesnők kétszer is meggondolták, vállaljanak-e gyermeket, ám Walter Rózsi örömmel fogadta a kislány érkezését. A család boldogan és jólétben élt, magától értetődő volt, hogy építtetnek maguknak egy saját otthont. Az már meglepő, hogy a kissé konzervatív ízlésű pár miért éppen Fischer Józsefet és feleségét, Pécsi Esztert bízta meg a munkával, akik kifejezetten úttörői voltak a modern építészetnek. Pécsi Eszter volt az első magyar statikusmérnöknő, méghozzá olyan nő, aki egyszerre anya, feleség és dolgozó nő, ő maga is rendszeren felbukkant a sajtóban, például azzal, hogy saját autójával száguldozott a városban élete és munkája színhelyei között.
A Radó–Walter család körülbelül tizenhárom évig élt a villában. Szerették a tágas tereket, a tetőteraszt, amelyre az összes emeleti helyiségből ki lehetett lépni, és ahonnan egy lépcsőn lehetett lesétálni a kertbe.
Megbarátkoztak a modernizmussal is, erre utal, hogy hasonló stílusú nyaralót vettek a harmincas évek végén a Lupa-szigeten. A sziget is divatos helynek számított, mert nem messze az ő nyaralójuktól volt telke Páger Antalnak, Molnár C. Pál festőnek és Hatvany bárónak. Itt kereste fel egy újságíró a pihenőidejét töltő művésznőt, aki borjúpaprikással várta a sajtó képviselőjét, és a fotó kedvéért – hátha nem csak azért – még pingpongozni is hajlandó volt a kislányával.
A második világháború véget vetett Walter Rózsi karrierjének, 1948-ban elküldték az Operaháztól, és bár még néhány évig énekelt, 1954-ben végleg nyugdíjba ment. A villát az államosításkor, 1949-ben kellett elhagyniuk, Budára, a Szüret utcába költöztek, jóval kisebb lakásba. Lányukat Svájcban taníttatták, Marika végül külföldre távozott, Dél-Amerikába emigrált. A szépséges Bajza utcai épületben pedig óvoda és gyermekorvosi rendelő működött az új rendszerben évtizedeken át. Természetesen átalakítva, díszeitől megfosztva. Most, a szakszerű és igényes felújítás után a magyar építészet új bázisa lett, a látogatókat állandó és időszaki kiállítások fogadják, és természetesen mindenki megismerheti a villa első tulajdonosainak és névadójának élettörténetét is.
Fotó forrása: Wikipedia
Egy modernista időkapszula Pesten | Magyar Krónika
A Walter Rózsi-villa az egyetlen olyan nyilvánosan látogatható lakóépület Magyarországon, amely a két világháború közötti modernizmust idézi meg
