A kékfestés folyamata a fehér vászon mosásával, sőt kifőzésével kezdődik. Erre azért van szükség, hogy az anyagból minden mellékanyag eltávozzon. A szárítást vasalás követi, és még csak a kiinduló állapotnál tartunk. 

A kékfestés amúgy Indiából került át a kontinensünkre, de régóta a magunkénak érezzük. Sok idő és sok saját minta van ebben. Úgy száz évvel ezelőtt még több száz kékfestő műhely volt az országban, ám azóta az emberek nem keresnek varrnivaló vásznat, inkább készen vesznek ágyneműt, abroszt, lánykaruhát, kötényt és miegyebet, így ennek a szép mesterségnek a tere alaposan összezsugorodott. 

Ám hiába folyt le sok víz a festőkádakban, a kékfestés technikája ugyanaz maradt. Az előkészített vásznon történik meg a mintázás, amihez úgynevezett mintafák, más néven dúcok kellenek. A mintafákat a mesterek maguk faragták, indiai motívumok helyett tulipánt, pávát, csodaszarvast kanyarítva rájuk. A messze legnépszerűbb motívum a hatszirmú csillagvirág, ezt keresik legjobban a vásárlók.

A mintafát belemártják egy gumiarábikumos fedőanyagot tartalmazó ládába, azon belül is egy nyomdapárnára (a ládának is van neve: sasi). Fontos, hogy a massza egyenletesen legyen ráhordva, különben nem lesz egyenletes a minta. A dúcot ugyanis rányomják az anyagra, sokszor egymás mellé. Ahogy a mintát szeretnék. Néhány műhelyben ezt már mintázógéppel végzik, így akár harmincméteres végeket is képesek megmintázni. Ám kézzel nagyobb a variációs lehetőség, el lehet játszani a motívumokkal.

Így kerül tehát a minta a vászonra, bár ilyenkor még alig lehet látni. Hasonlóan a viaszos tojásfestéshez. Néhány óra száradás után következik a kékítés. A festőkád (kipának hívják) felett van a festőráma, sok-sok szöggel. Ezekre a szögekre erősíti, még inkább tekeri fel a mester a hosszú vásznat, majd egy csiga segítségével beleengedi a zöldes-sárga folyadékba, az indigóba. Igen, zöldes-sárga, mert a kék színt csak a levegővel való érintkezés, az oxidáció során kapja az anyag. A belemártás úgy tizenötször történik, negyedórás szünetekkel, majd jön az ecetsavas öblítés, ami fixálja a színt és leoldja a mintázat anyagát. Ekkor válik a minta láthatóvá. Már csak a hideg vizes öblítés van hátra, esetleg a keményítés, meg persze a szárítás és a varrás, attól függően, hogy abrosz, asztalközép, kislányruha vagy kenyérkosár bélése készül a kékfestő anyagból. Az így készült vászon nem ereszt, össze lehet mosni bármivel, nem kell attól tartani, hogy mindent összefog. 

Értékes és közös örökség
2023 novemberében született meg a döntés arról, hogy a kékfestés hagyománya felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Az UNESCO elismerését igazoló okiratot februárban ünnepélyes keretek között adták át a magyar kékfestőknek a pápai Kékfestő Múzeumban. A felterjesztés öt ország összefogásában jött létre: Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország.

Fotók forrása: Wikimédia