A Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának 2023. évi Könyv Nívódíjában részesült lapunk munkatársa, Győrffy Ákos író-költő A csend körei című kötete. A díjat december 11-én, az MMA Andrássy úti székházában tartott Élőfolyóirat-esten adták át. A Kortárs Kiadónál megjelent A csend körei Győrffy elmúlt években született kisprózáit gyűjti egybe, s a Haza és A hegyi füzet című kötetei folytatásának tekinthető. Esszéisztikus szövegek, útinaplójegyzetek, visszaemlékezések láncolata egyfajta regényt ad ki, melynek tere – mint a könyv ismertetőjében olvashatjuk – „az időtlen Duna-táj, a Börzsöny, a Dunakanyar és távolabbi természeti létélmények. Hőse pedig a csend szűkülő köreit kereső, a pusztuló világban elvesző és abból kivonulni akaró kontemplatív ember: az emlékező és az olvasó”.
Száraz Miklós György, az MMA tagja laudációjában szintén mint a romló, de romlásában is otthonos dunai táj szemlélőjeként írta le Győrffyt. Hozzátette: témái – elmúlás, örökkévalóság, természet – olyanok, amelyekről általában közhelyekben szokás beszélni, a Győrffy-szövegek azonban a személyes megéltség és a szerző kivételes érzékenysége miatt a legmélyebben megragadnak bennünket.
Győrffy Ákosnak a Magyar Krónikában a Gázló sorozat részeként megjelent tárcáit ezen a linken olvashatják. Legutóbb a Pannonhalmán töltött napjait megidéző írását és mixét közöltük tőle:
„A csendnek egy addig ismeretlen minőségével szembesültem. Pedig azt hittem, elég jól ismerem a csend különféle árnyalatait. Ez a csend mégis különbözött minden addig megismert árnyalattól. Ennek az addig ismeretlen csendnek a centruma a bazilikában volt, onnan áradt szét, ott volt a legerősebb. Szinte alig elviselhető. Mint egy fekete lyuk, ami elnyel mindent, de közben mégis kiárad belőle valami, aminek a hatása alól nem szabadulhatok. Ezt a csendet vittem magammal mindenhová, vittem magammal a tájba.”
Az MMA irodalmi tagozatának Könyv Nívódíjában részesült A csend körein kívül még Hogya György Félreértések és félremagyarázsok című esszékötete, Pollágh Péter Régi voltam című verseskötete, illetve a Rézeleje, Majoros Sándor regénye, amiről a Magyar Krónika Magazin őszi számába Bencsik Gábor írt recenziót.
Az Élőfolyóirat-esten ugyancsak díjat, méghozzá Az Év Legjobb Könyve elismerést kapta Ambrus Lajos író Mezei szorgalom című kötete, mely A csend köreihez hasonlóan műfajilag nehezen besorolható mű: esszék, művelődéstörténeti írások vagy éppen gasztronómiai, kert- és földműveléssel kapcsolatos értekezések gyűjteménye. A kötet címét az Ambrus lakóhelyén, a Vas megyei Egyházashetyén született Berzsenyi Dániel műve, az 1833-ban megjelent A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul inspirálta. „Ambrus Lajos históriai és növényi alakzatainak, szereplőinek »kultúrai üzenetét« és emberi hivatását a Mezei szorgalom legvégső választásában keressük. »Vadság szaggatta és reggette külön az embereket, s a culturának leg főbb tzélja: azokat egyesíteni.« Vadság vagy kultúra? Egyesülés vagy magános küzdés? Ez itt a kérdés” – olvashatjuk a könyv fülszövegében.
A létezés barbár szépsége – látogatóban Ambrus Lajosnál | Magyar Krónika
Ambrus Lajos íróval Egyházashetyén, egy háromszáz éves házban beszélgetett Győrffy Ákos elsüllyedt gyerekkorról, Hamvas Béláról, a természethez való visszatalálás igényéről.
Ambrus Lajossal lapunk nyomtatott kiadásának 104–105. számába Győrffy Ákos készített interjút. Ebben az író mesélt gyulai gyerekkoráról, a hatásról, amit Hamvas Béla gyakorolt rá, Berzsenyiről és persze a régi magyar gyümölcskertészetről is. „Persze, a gyümölcskultúra eltűnése csupán porszem ebben az univerzális pusztulásban. És mégis, ha nincs más megoldás, kezdjük újra összerakni a széthulló elemeket. A kultúrát nem dekonstruálni kell, az már megvolt. Új egésszé kellene gyúrni mindent. Visszaadni a diverzitás szépségét és örömét, amelyről olyan sokat papolnak mostanában – és nemcsak biológiai, hanem kulturális, szellemi értelemben is” – mondja Ambrus az interjúban.
