Az idő és a kollektív emlékezet gyakorta hajlamos megszépíteni a múltat, s ez különösen igaz a dualizmus korára, benne a székesfőváros világvárossá fejlődésének időszakára. A boldog békeévek azonban még Mikszáth műveit ismerve sem hatnak illúzóként, vonzódásunkat a időszakhoz nem egyszerűen a múltba révedés szándékának vágyott komfortérzete diktálja, hanem a történelmi léptékű valóság.
Az a valóság, amiről mi is megbizonyosodhatunk a Magyar Nemzeti Galéria Budapest – Az első aranykor című tárlatán, ahol rácsodálkozhatunk a kiállított fotográfiák megkapó dokumentációs erejére. Az történt ugyanis, hogy a Fortepan szakemberei rábukkantak azoknak az egyébként közismert képeslapoknak az eredeti, nagy felbontású negatívjaira, amelyeket a német Brück & Sohn képeslapkiadó fotográfusai készítettek 1903 és 1912 között a világvárossá fejlődött Budapest utcáin.
Abban a városban, amely lakosságát tekintve 1900-ban London, Párizs, Berlin, Bécs, Szentpétervár, Moszkva és Glasgow után Európa nyolcadik legnagyobb metropolisza volt. Az 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött főváros ugyanis olyan fejlődést produkált néhány évtized leforgása alatt, amelynek mértékére azóta sem találunk példát a Kárpát-medencében. Épületei esztétikai minőségével és urbanisztikai fejlesztéseivel, valamint a közt szolgáló kommunális politikájával Budapest a csúcsra jutott 1900 körül.
Nem véletlen, hogy a mindvégig egyazon család birtokában lévő patinás német képeslapkiadó, amely 226 év után nemrég fejezte be működését, meglátva a piaci rést, betört a hazai képeslap-kereskedelem területére is. A Brück & Sohn fotográfusai közel egy évtizeden át szorgalmasan dokumentálták az utcákat, tereket és parkokat, az impozáns hidakat és középületeket, velük a székesfőváros mindennapi életét, hogy az idelátogatók vagy az itt élők színezett képeslapok hátoldalán tudassák bárkivel a világon pillanatnyi létezésük budapesti pillanatait.
A kiállítást bejárva négy jól elkülönülő egységen haladhat végig a látogató. Az első szekció Budapest világvárosi rangjáról, a fiatal és büszke főváros századforduló környéki állapotáról ad mikrotörténelmi pontosságú látleletet, párba állítva az eredeti képeslapok méretarányos kópiáit a részletgazdag, eredeti negatívokról készült nagyításokkal.
A második egység a Brück & Sohn kiadó történetére és képeslapjaik készítésének technikai hátterére fókuszál, köztük a retusálás és a színezés folyamatát is bemutatva. A kiállítás ezen a ponton egy izgalmas kísérlettel idézi meg a ma oly sok vitát kiváltó mesterséges intelligenciát: ahogy százhúsz évvel ezelőtt a retusőrök saját intuícióikra és a bevett szokásokra hagyatkozva színezték a fekete-fehér fotográfiákat, úgy ma a mesterséges intelligenciát kérték fel a kiállítás létrehozói a színek megalkotására.
A következő szekció a korszak hazai amatőrfotográfiájának egyik legmegejtőbb példáját, Schoch Frigyes építési vállalkozó sztereoképeinek legfontosabb darabjait állítja párhuzamba a hivatalos képeslapfotókkal. A különleges térhatású felvételek olyan polgári atmoszférába kalauzolják a látogatókat, amelyre ennyire kifinomult és koncentrált példát keveset találunk ebből az időszakból. Schoch fotográfiái először a Fortepanon váltak széles körben ismertté, de lapunkban is írtunk a hagyaték jelentőségéről.
Időutazás három dimenzióban | Magyar Krónika
A svájci származású Schoch Frigyes az Osztrák-Magyar Monarchia egyik jómódú vállalkozója volt. 1900 körül vásárolt sztereokamerájával Erdélytől Budapesten é …
A tárlat utolsó, negyedik szekciója egyfajta keserédes számvetésként is értelmezhető, hiszen azokat az épületeket és városi tereket tárja a látogatók elé, amelyek a huszadik század sodrában – elsősorban a második világháború pusztító ostromának heteiben, kisebb részt pedig a szocialista modernizmus építő szellemének szürke évtizedeiben – estek át visszafordíthatatlan változásokon.
Az egykor és most képpárok mindennél erőteljesebben tárják fel ezeket a veszteségeket, ám a kiállítástól búcsúzva mégiscsak pozitív a mérleg. A dualizmus korában, a historizmus jegyében egységes építészeti arculatot nyert Budapest belső kerületei minden veszteség ellenére máig őrzik az elődeink által megálmodott, majd felépített metropolisz összetéveszthetetlen világát. Azt a világot, amelybe ezekben a hetekben és hónapokban a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása kalauzol el bennünket.
Budapest – Az első aranykor. Sztereoképek és képeslapfotók a Fortepan és a Deutsche Fotothek gyűjteményéből (1903–1912). Kurátor Virágvölgyi István, társkurátor Török András. A kiállítás február 18-áig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában.
Kiemelt kép: Erzsébet híd, 1907
Fotók forrása: Deutsche Fotothek / Brück und Sohn
