Semmi címbeli hatásvadászat, a világhírű francia színésznő valóban rajong Mallász Gitttáért, az ő könyve segítette át ugyanis élete nehéz helyzetein. Éppen ezért rendszeresen olvassa, és akinek csak lehet, megveszi ajándékba. Nemrég azért jött el Budapestre, hogy ezt könyvet felolvashassa magyar kollégáival együtt. Az angyal válaszol világszerte ismert könyv, ismertebb, mint itthon. Csak még egy példa: amikor annak idején eljutott Yehudi Menuhinhoz, rá is akkora hatással volt, hogy vállalta az előszó megírását az angol kiadáshoz.
A Hagyományok Háza most megnyílt új kiállításán (Szecesszió, Art Deco, Népművészet – Női lélek, népi formák) a bemutatott hat női alkotó egyike a grafikus, plakát- és jelmeztervező Mallász Gitta, akinek története filmre vagy regénybe kívánkozik. Ezt a könyvet még nem írták meg, mert az előbb említett mű nem róla szól. Sőt, ő maga még csak nem is a szerzőjének, csupán a lejegyzőjének tartja magát. Az üzenet közvetítőjének, aki továbbadhatta mindazt a spirituális tanítást, amit az angyal rá és társaira bízott a második világháború vészterhes napjaiban.
Szecesszió, art deco és hat nő, akiket érdemes megismerni | Magyar Krónika
Olvassa el a Szecesszió, art deco, népművészet – Női lélek, népi formák című új kiállításról szóló ajánlónkat is!
Kezdjük az elején, vagy majdnem az elején. Mondjuk 1931-ben, amikor Mallász Gitta bronzérmet nyert a párizsi úszó-Európa-bajnokságon a négyszer száz méteres női gyorsváltó tagjaként. Bizony, akkoriban a nevével a lapok sportrovatában lehetett találkozni, olyan versenytársak említése mellett, mint Székely Éva és Novák Ilonka. A sportrajongók nem is tudták, hogy egy szigorú katonaember, egy ezredes lánya indul a versenyeken hátúszásban az FTC színeiben, egy spártai fegyelemben nevelt, fiús, vagány teremtés.
Hogy mennyire volt vagány? Annyira, hogy képes volt rendszeresen a hídról a Dunába ugrani, és nem félt váltani sem, ha úgy látta helyesnek. Éppen ezért a harmincas évek elején felhagyott az úszással, és visszatért a grafikához, a tervezéshez, amit tizenhat éves kora óta tanult.
A budapesti iparművészeti iskolában ismerte meg Dallos Hannát, akivel mindössze egy hét különbséggel születtek. Hanna teljesen más családból érkezett, szülei pedagógusok voltak, melegszívű, kedves emberek. A lány korán, húszévesen férjhez ment a férfihez, akit hároméves kora óta ismert és szeretett. Kreutzer József bútorokat tervezett, a házaspárnak ideális helyen, a Halászbástya közelében volt műteremlakása.
Gitta és Hanna barátok, szövetségesek és egymást kiegészítő, inspiráló munkatársak lettek.
Közös volt a képi világuk, a motívumkincsük, mindketten a népművészet nyelvén beszéltek és alkottak. Közös munkáik gyorsan ismertek és elismertek lettek, törekvéseik illeszkedtek a két világháború közötti kultúrpolitika irányvonalába. Járták a vidéket, vendégházakat rendeztek be megrendelésre, gyűjtötték a szép régi tárgyakat, Hanna ráadásul, ha csak tehette, hímzett vállasokat viselt, és retikül helyett kosárkával járt.
Plakátjaik a világ sok pontján felbukkantak, hívogatva a turistákat, látogassanak el Magyarországra. Mesevilágra emlékeztető figuráik képeslapokon, reklámnyomtatványokon, ifjúsági- és gyermekkönyveken is megjelentek, de ők tervezték Zsindelyné Tüdős Klára divatszalonjának plakátjait és Gundel Károly szakácskönyvének borítóját is. Ezt a tökéletes összhangot nem rendítették meg a zsidótörvények korlátozó intézkedései sem. Akkor az osztrák anya szülte, megkérdőjelezhetetlenül árja Mallász Gitta nevén futottak a megrendelések, ő pedig a munkát és a bevételt is megosztotta Hannával és Józseffel.
A trió hamarosan kiegészült a szintén zsidó származású, de Hannáékhoz hasonlóan asszimilálódott családból származó Krausz Lilivel, akit még sportoló korában ismert meg Gitta. Lili masszírozott, helyes tartást és mozgást oktatott. A négy fiatal 1943-ban a Dunára néző műteremlakásból egy egyszerű kis budaligeti házba költözött, félve a bombázástól. Pontosabban hárman éltek ott állandóan, Lili csak hétvégeken.
Ebben az apró ablakú, komfort nélküli házban zajlott le az első negyven beszélgetés, amelyből Az angyal válaszol című könyv készült. Az élet fontos kérdéseit vitatták meg az asztal körül ülve, a szellemi világba menekülve a valóságosból. Aztán a beszélgetés egy pontján Hanna azt mondta Gittának: „Vigyázz, már nem én beszélek.” Akkor ki?
Az angyal, aki Hannán keresztül üzent hol Gittának, hol Lilinek, és akinek tanításait mindig az jegyezte fel, aki csak hallgatója volt az adott beszélgetésnek.
Sokan faggatták Gittát, az egyetlen túlélőt négyük közül, hogyan is kapta Hanna az üzeneteket. Nem volt transzban, emlékezett Gitta, inkább egy nagyon éber, kreatív és koncentrált állapotban.
Amikor a vidéki zsidóság deportálására került sor, a barátok visszamentek Budapestre, Hanna szüleinek üresen maradt lakásába. Közben Józsefet munkaszolgálatra vitték, soha többet nem találkozott a feleségével, nem élte túl a borzalmakat ő sem.
1944. nyár elején Gitta elvállalta a Szent Katalin-leánynevelőből átalakított hadiüzem vezetését, amely valójában százharmincöt zsidó asszonynak és néhány gyermeknek nyújtott menedéket. Az elvileg katonaruhákat varró üzem munkája értékelhetetlen volt, de fedőszervnek ideális. Aztán a nyilas hatalomátvétel idején már sem a pápai menlevél, sem a nunciatúra oltalma nem volt elég.
Az első razziát még sikerült egy sebtében riadóztatott illetékes közbenjárására kivédeni, de napnál világosabb volt, hogy szorul a hurok az intézmény körül. Gitta akkor lyukakat vágatott a kerítésen, és készült az elkövetkezőkre. Nem volt illúziója, mégis maradt a helyén. December 2-án újabb razzia következett, és amíg Gitta lassú és körülményes tolmácsolással elhúzta az időt, sokan el tudtak menekülni a kerítés résein át a hegyekbe. De néhány idősebb asszony és Hanna, valamint Lili ott maradt.
A két barátnő tudja, hogy ha a nyilasok nem elégednek meg a zsákmánnyal, megölik Gittát.
Ezért maradtak. Így vitték el őket előbb Ravensbrückbe, majd nem sokkal a háború vége előtt tovább, Burgauba. Volt velük még egy nő a Szent Katalinból, Dános Éva. Az egyetlen, aki túlélte a borzalmakat, és megírta, hogyan halt meg Hanna és Lili útközben a vagonban.
A négy barátból csak Gitta élte túl a háborút. Élt és dolgozott, nem volt más választás. Mivel az új rendszertől sem volt idegen a népi motívumokra épülő Mallász-stílus, Gitta bőven kapott feladatokat, plakátok készítésétől az Úttörő Áruház kialakításáig. Hamarosan az Állami Népi Együttes jelmeztervezője lett, a korabeli kritika elragadtatottan áradozott az Ecseri lakodalmashoz tervezett ruháiról.
Mallász Gitta mégsem maradt az országban, 1960-ban Franciaországba emigrált. Ott férjhez ment, és barátaival nekikezdett a nála lévő tizenkét füzet franciára fordításának. Az angyal válaszol 1976-ban jelent meg először Franciaországban, majd 1990-ben kibővítve is kiadták. Azóta a dántól az ukránig, a görögtől a szlovénig sok-sok nyelven megjelent, magyarul 1989-ben. Mallász Gitta 1992-ben halt meg, hamvait a Rhone-ba szórták, így neki sem lett sírja, ahogy barátainak sem.
„Tudjátok-e, mi a szép? […]
Ami a szükségesnél több.
A test mozog – ez szükséges.
A tánc – az a „több”. […]
A hang szükséges – a dal a „több”. […]
Az Új Világ csak szépségből épülhet.
[…]
Minél nagyobb a gát,
annál nagyobb a bizalom az erődben.
A GÁT NAGYSÁGA
NEM BÜNTETÉS – HANEM BIZALOM.
(13.L)
[…]
Nincs olyan sötét szakadék,
nincs olyan magas sziklafal,
nincs olyan kanyargós tévelygés, ami nem volna ÚT.”
Kiemelt fotó: muzeummania.hu