A harcok végeztével, 1945 tavaszán még jégtáblák úsztak a Dunán, amikor a bátortalan napsütésben kucsmás öregember szólította meg az Istenhegyi út egyik villája előtt lapátoló férfiakat. Az unokáját kereste. Napokon át utazott Erdélyből, a Keleti pályaudvarra érve hallotta, hogy a menekülőket szállító vonatokról a gyerekeket sokfelé vitték a segítők, elosztották őket, hogy biztonságban legyenek. A harcias csizmadiát ide irányították a Zsindely-villához, és az egyik lapátoló férfi éppen Zsindely Ferenc volt. Több miniszterelnök államtitkára, a német megszállásig kereskedelemügyi miniszter. Ő biztosította a mestert, hogy jó helyen jár náluk.
Zsindely Ferenc megszokta az ostrom alatt, hogy több tucat gyerekkel lakik egy fedél alatt, éveken át csak úgy tudott leülni, ha előbb maga alá nézett, nincs-e ott egy csecsemő. Tele volt a házuk rejtőzködővel, meg is menekült mindenki.
Tüdős Klára jómódú család egyetlen lányaként nőtt fel, szerető, mélyen hívő református családban, ahol a felmenők szinte mindannyian a híres református kollégiumban tanítottak. A szabad szellemű család toleranciájának határa ott húzódott, amikor a szülők nem engedték egyetlen lányuknak, hogy „mezítlábas táncosnőnek” álljon. Klára ugyanis legjobban táncolni szeretett, és Isadora Duncan követőjévé vált. A szigorú Dóczy-intézetben tanult – ott is futballcsapatot szervezett a lányokból –, és remekül tudott tollaslabdázni is. Aztán férjhez ment egy földbirtokos katonaemberhez, akitől kislánya született. Ez a házasság kényszerből köttetett, addigra a szülők anyagi helyzete megrendült, ez volt az a megoldás, ami segített rajtuk is, Klárán is.
Ám a házasság gyorsan véget ért, Tüdős Klára otthagyott mindent, férjet, birtokot és a lányát is. Ment Budapestre, dolgozni, tanulni, megvalósítani az álmait.
Akkor még messze nem volt úriasszony, csak egy szűkölködő fiatal nő, aki divatlapokból fordított, köszönőhölgyként dolgozott egy divatszalonban, majd munkát kapott az Operaház jelmeztárában.
Maga tartotta el magát. Úgy döntött, marad az Operában, és ha ő valamit a fejébe vett! Jelmezeket tervezett, balettdarabot írt, hamarosan a kor híres művésznői, mint Bajor Gizi vagy Turay Ida is rendeltek tőle ruhát.
Aztán férjhez ment a szelíd természetű Zsindely Ferenchez, aki az anyagi biztonságon és a társadalmi pozíción túl érzelmi támaszt is nyújtott neki. Ez a két tűz és víz ember, végtelenül szerette és tisztelte egymást életük végéig. Abban senki nem kételkedett, ki hordja a nadrágot kettőjük közül. Klára ment, lelkesedett, kitalálta és megvalósította a dolgokat, férje pedig támogatta mindenben a maga csendes módján.
Tüdős Klára színdarabot írt és rendezett (Dajka Margitot is instruálta), filmet forgatott, és állami fogadásokon gyakran helyettesítette Teleki Pál miniszterelnök betegeskedő feleségét. Ravasz László püspök kérésére megszervezte a Református Nőszövetséget, támogatta a Győrffy-kollégistákat, nyaranta pedig heteket töltött a Hargitán egy csendes panzióban.
Rabul ejtették a szőttesek, a népi tárgyak, hamarosan elismert szakértőjükké képezte magát. Felépülő Istenhegyi úti villájukat is faragott bútorokkal, szőttesekkel, ládákkal rendezte be, bokályokkal, cseréptálakkal, varrottasokkal díszítette a tereket. Ez adta az újabb ötletet: átmenteni a népi motívumokat a női ruhákra.
A Kristóf téren műteremlakást vett, ott jött létre a Pántlika Szalon, amelynek bemutatói a kor fontos társadalmi eseményeinek számítottak. Klára asszony értett a hírveréshez, és kiváló kapcsolatai, előkelő megrendelői voltak. Az albán királyhoz férjhez menő Apponyi Geraldine és a násznép magyar hölgytagjai mind Tüdős-modellekben pompáztak a tiranai esküvőn.
A háború alakulása sem rendítette meg, ilyesmire nem volt ideje. Élelmiszercsomagokat szállított, később hamis papírokat intézett a rászorulóknak, és amikor arra került sor, megnyitotta a villát az üldözöttek elől.
Nála bujkált Apró Antal családostól és Schifferné Szakasits Klára is a gyerekekkel. Az író Török Sándor is nála talált menedéket, és még több mint százan. Sem Zsindely Ferenc, sem a felesége nem kérdezte, ki mit gondol a világról, csak az számított, hogy bajban van. Kint iszonyatok történtek, bent a Szentírást olvasták, népdalokat énekeltek, és Mikulás-ünnepséget tartottak a gyerekeknek.
A háború után nem sokkal kiderült, hogy hálát csak a Jóistentől várhatnak. Ugyanis kitelepítették őket. Amijük volt, elajándékozták, sok mindent hatalmas máglyán égettek el, és bizakodó derűvel elmentek egy balatonlellei üdülőbe házmesternek. Tüdős Klára sosem esett kétségbe, azonnal tennivaló után nézett. Miután kitakarította a házat, és megteremtette az új otthont, megszervezte a helyi református közösséget, templomot díszített, és készült a nyárra, amikor vendégül láthatják barátaikat, ismerőseiket. Megint tele volt a ház, az udvaron kondérban főtt az ebéd, Zsindely kertészkedett, Tüdős Klára állt a kormányrúdnál.
„Tudom, hogy Isten az ő mindenfajta javait hol ide, hol oda teszi, s a mi egyetlen feladatunk, hogy meg ne rekedjen nálunk, sem anyagi, sem szellemi javaiból semmi.”
Zsindely Ferenc halála után özvegye egy rövid időre kiment a lányához Ausztráliába, de gyorsan hazatért. Akkor már Budapesten lakhatott, fehér bottal sétált, mert szinte teljesen elveszítette a látását. Az Albert Schweitzerről elnevezett otthonban halt meg, a Világ Igazainak járó megtisztelő elismerést csak halála után, posztumusz kapta meg.
Szecesszió, art deco és hat nő, akiket érdemes megismerni | Magyar Krónika
Olvassa el a Szecesszió, art deco, népművészet – Női lélek, népi formák című új kiállításról szóló ajánlónkat is!
Kiemelt fotó forrása: embermentok.eletmenete.hu