Mirtse Zsuzsa nőíró. Meglehet, hogy ez a kijelentés politikailag már nem számít korrektnek, utóvégre milyen jogon identifikálok én bárkit is? És különben is: miért, szerintem vannak külön férfiírók? Be kell ismerni, erre a kérdésre nem könnyű ugyanolyan egyértelműséggel válaszolni, mint arra, hogy nőírók léteznek-e. Mert például Németh László az Iszony Kárász Nellijével és Égető Eszterrel férfiíró? Ki meri azt mondani, hogy az, ki meri azt mondani, hogy nem az? Vagy csak az számít virtigli férfiírónak, akinek a könyveiben férfiak háborúznak egymással? Nemes Nagy Ágnes nőíró és -költő? Ugyan mitől, azt leszámítva, hogy vonzó nőként élte az életét?
Szóval nehéz dolog ez. Mirtse Zsuzsa Bölcsőmben magam ringatom című, harminchat rövid írást egybegyűjtő prózakötetéről mégis teljes bizonyossággal kimondható, hogy nőíró alkotása. És ez föltétlenül örömteli, legalább a konzervatív olvasók számára, akik makacsul azt szeretnék, hogy „mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek”. Mirtse nagyanyjáról, anyjáról, nőönmagáról ír, férfialakjai a nőalakjaihoz való viszonyukban vannak jelen. Persze vigyázat, az egyes szám első személy olykor csőbe húzza az olvasót: mikor már hozzászokott, hogy nő szavait olvassa, néha kiderül, hogy a soron következő novellában férfi mesél nekünk – mi másról, mint nőkről.
A kötetet olvasva aki nem tudná, is rájöhet, hogy Mirtse Zsuzsa eredendően költő. Minden mondat szépen ívelt, kifutása, ritmusa van, azok a szavak sorakoznak egymás után, amelyeknek éppen ott a helyük. Az írások mind jelzőkben gazdagok, és ezek a jelzők ritkán lepik meg az olvasót. A történetek is az olvasói ráismerés történetei: igen, éppen ezt éreztem én is, amikor a kezembe került nagyanyám régi fényképe; amikor ültem a stégen, és néztem a vizet magam előtt; amikor egy régi ismerősöm meghívott ebédre, és miközben bókolt, zsíros pörköltet (sőt: pörköltöt!) evett szemben velem; mikor a saját élete kuszaságai közt bóklászó barátnőm próbálta életvezetési tanácsait rám erőltetni; mikor elhagytak; és amikor én hagytam el valakit. Mirtse Zsuzsa a kötete címével mintha azt mondaná, a rövid prózák sorával az emlékeiben ringatja magát. Az olvasó azonban tudja, hogy ez nem így van.
Mirtse kötetével a kezében ő mesél önmagának, a saját emlékeit, szerelmeit, boldogságait és szomorúságait. A saját életét. Ha ez sikerül, az az irodalom legnagyobb varázslata.
Mirtse Zsuzsa: Bölcsőmben magam ringatom. Magyar Napló, 2021
