Velem szemben egy self-made woman ül. Sőt, inkább self-made mother. Egy ötgyerekes édesanya, aki vállalkozást épít abból, amit szeret. Hogy mit szeret? Elsősorban a családját, aztán az utazást. És mert képzett idegenforgalmi közgazdász, és évek óta sikeres blogot ír családi utazásaikról, bőven van tanácsa a belföldi szálláshelyek tulajdonosainak, hogyan tehetnek szert még több és még elégedettebb vendégre. Hozzáteszem, hogy a vállalkozás már-már észrevétlenül, szervesen épült, hogy ebből a sok és sokféle szeretetből jövedelem is legyen.

Mert kezdetben a vállalkozás fel sem merült, Orsi elsődleges célja a nagycsalád volt. Menjünk vissza az időben, képzeljünk el egy nagy szervezőkészséggel megáldott, örökké nyüzsgő fiatal lányt, aki tagja a Regnum Marianum közösségnek, regnumi gyerekekkel túrázik, táborozik, és az minden vágya, hogy legalább négy gyermeke legyen. 

„Megismertem Robit, aki ugyanerre vágyott, összeházasodtunk, megszületett Berci, majd Lóci, és én valósággal belevetettem magam az anyaságba. Kenyeret sütöttem, mondókáztam, vasaltam, hajtogattam, közben azt gondoltam: erre születtem. Egy súlyos, szülés utáni depresszió ébresztett rá, hogy a nagy lelkesedésben gyakorlatilag eltűntem a saját életemből, semmit sem csinálok önmagamért. A történetem nem egyedi, ez is mutatja, hogy ebben a boldogító kisgyerekes időszakban sem szabad elfeledkezni önmagunkról. Szakember segítségét kértem, és akkor indítottuk el néhányan a baba-mama klubot, ahol végre újra használhattam a szervezőkészségemet.” 

A két kisfiú, Berci és Lóci után megszületett a várva várt kislány, Borika. Működött a klub, a gyerekek egészségesek és édesek voltak, de hogy valami még sincs rendben, azt az ijesztő rohamok formájában jelentkező pánikbetegség üzente meg. 

„Ahogy az életem több krízispontján, ekkor is megérkezett hozzám a Jóisten segítsége, és összekötött egy csodálatos terapeutával. A közös munka során elkezdtem álmodni, az örömök, az el nem gyászolt veszteségek a helyükre kerültek. Alapos önismereti munkával, nehezen viselt visszaesésekkel zajlott a gyógyulási folyamat. A pánikbetegséget nehéz leírni: mintha az ember egyszerre kapna szívrohamot és sztrókot, úgy érzi, meghal, megsemmisül, egy örvény húzza le a mélybe. Mindez a legváratlanabb helyzetekben, akár az utcán vagy éppen a klub vezetése közben.”

Arról, hogy az anyaság nem diadalmenet, egyre többen beszélnek hitelesen. Fontos megérteni, hogy a szeretet, a stabil értékrend és az elköteleződés sem garantálja a mentális problémamentességet. Orsit a családja és a hite segítette át a nehézségeken, és az, hogy mindig képes volt megtalálni a segítséget. Mindeközben a közös családi utazások a legnehezebb időkben is enyhülést jelentettek.

Túrázásban, sátorozásban edzett házaspárról beszélünk, nem volt kérdés, hogy egy, két, három, sőt, Vilmos és Blanka születése után öt gyerekkel is nyakukba veszik az országot, felfedezik a Mátra, a Zemplén, a Dunakanyar, egy-egy város vagy tópart szépségeit. Innen jött az ötlet: blogot kellene írni.

„A barátok, ismerősök tudták, mennyit utazunk, állandóan csörgött a telefonom, hogy ajánljak szállást a Bükkben, mit érdemes megnézni Sárospatak környékén, hová menjenek hosszú hétvégére. Mivel a szakmám szerint is utazásszervező vagyok, a téma hivatásszerűen is érdekelt. Akkor gondoltam, hogy megírom az utazásainkat blogon, így annak, aki kérdez, csak a linket küldöm el. Így kezdődött, és tart a mai napig. A Barangoló családot sokan olvassák, követik, mert a csomagolástól az árakon és a szállásokon keresztül a látnivalókig mindenről írok.”

Vannak családok, akik csak a fél háztartással a csomagtartójukban mernek elindulni egy hosszú hétvégére. Ehhez képest Orsiék öt gyerekkel és a csomagokkal is el tudnak férni egy autóban. Igaz, ha kempingezni mennek, ők is hadra fogják az utánfutót, nyaraláskor megtöltik a tetőcsomagtartót.

„Igyekszem mindenkit meggyőzni, hogy egy totyogós, szaladgáló kisgyereknek az is élmény, ha futkározhat a falusi utcán, cicát simogathat, nézheti a csirkéket, ha nem a megszokott hintán hintázhat. Nem kell mindig hatalmas attrakció. A gyerekeink nomád táborokban edződnek, vécét ásnak, tüzet raknak, mi a vadkempingtől sem riadunk vissza. Ha nem kempingeznénk, nem tudom, hogyan mutattuk volna meg nekik a tengert, merthogy tavaly nyáron öt gyerekkel nyaraltunk Olaszországban tíz napig. Sátorral!”

Teljesen átlagos nagycsaládról beszélünk, olyanról, ahol megnézik, mire mennyit költenek. Az utóbbi években érezhetően kevesebb jut például étteremre. Úgy 2020-ig a nyaralás minden napjába belefért egy főétkezés valahol, most már csak a nyaralás egy napján engedik ezt meg maguknak.

„Nincs mese, az utazás, különösen a nyaralás komoly előkészületet igényel, de megéri. Idén Csehországba, a Szudéta-vidékre, az Óriás-hegységbe utazunk egy hozzánk hasonló nagycsalád szálláshelyére. Még folyamatban van a kérdés, hogy ők ugyanerre az időszakra jönnek-e Budapestre, mert felajánlottuk nekik házunkat. Főzök, fagyasztok, az autóban tölthető hűtőládában viszem az előre elkészített fogásokat. Reggelente szendvicseket kenünk, azt a nagyfiam viszi a hűtőhátizsákban. Úgy számoltam, így körülbelül kétszázezer forintot tudunk spórolni egy nyaraláson.”

Anya és blogger – ezt a két szerepkört egyesíti magában Orsi, legyen éppen a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban, vagy a felújított nádasdladányi kastélyban. Ahogy mondja, egyik agyféltekéjével a családra koncentrál, másikkal a blog olvasóira.

„A látogatóhelyek egyre inkább gondolnak a gyerekekre is. Kifestővel, történetekkel vezetik őket végig a tanösvényen, a múzeumon, kitesznek egy kirakót a felnőttnek szóló információs tábla mellé, hogy a szülő nyugodtan olvashasson. Érezni a fejlődést.”

Nem mindenki utazik gyerekkel, a szálláskeresők egy része nyugalomra vágyik. Kényelmes ágyra, csendre, télen fűtésre. És tisztaságra!

„Felkértek egy online oktató cégtől, hogy tartsak kurzust szállásadóknak, arra olyanok is jönnek, akik még a telket sem vették meg. Ennyire tudatosan készülnek. Nemrég egy leendő szállásadó megmutatta a felépítendő vendégház terveit, rögtön láttam, hogy hiányzik egy olyan zárható helyiség, ahová el lehet tenni a porszívót, takarítószereket, ágyneműt, törülközőket. Ezek apróságok, de megnehezíthetik a működést, ha nincsenek. Én nem az a vállalkozó vagyok, akit megbíznak a munkával, aztán a kész ház kulcsát adja át a megbízónak. Én végigkísérem a folyamatot, segítek dönteni a célcsoport kiválasztásától, a berendezésen át – lakberendezői képesítést is szereztem! – a Facebook-, Instagram-megjelenésekig. Vendéget fogadni, kedvelt szálláshelyet működtetni ugyanolyan munka, mint bármi más. Vendégélménynek kevés egy gyerekbicikli vagy egy etetőszék. Voltunk olyan helyen, ahol csodás rizskochhal fogadtak, másutt gulyással. Kedves gesztusok. A tisztaság ugyan alapkövetelmény, még mindig vannak ezzel problémák. Van-e bútor a teraszon, ki van-e téve egy táblán, hogy hol van a közelben étterem, bolt, mikor van nyitva, és folytathatnám. Ezeket veszem végig a kurzusokon és a személyes tanácsadásokon.” 

Orsi az egész piacot figyeli, azt mondja, a prémiumkategóriában már-már túlkínálat van, de a megfizethető, tiszta, kulturált szálláshelyekből jó lenne több. 

Mindezt Újpesten egy tágas és barátságos családi házban beszéljük végig, olyan hosszan, hogy rég lejár a mosás. Orsi többnyire itthonról dolgozik, de ha kell, nyakába veszi az országot, mert ha valaki Kosdon vagy Baranyában igényli a segítségét, akkor oda kell mennie. Kár, hogy nem találkozom a férjével, Robival, pedig ő is megérne néhány bekezdést. Amikor például a felesége könyvet írt a baba-mama klubokról, tele praktikus, saját tapasztalaton alapuló tanáccsal, Robi megtanult tördelni, hogy ki tudják adni.

„Néha meghívnak klubokba, anyaközösségekbe, boldogan el is megyek. Nemrég voltam egy helyen, és láttam, mindenféle színű cetlik, könyvjelzők állnak ki a könyvemből, gyakorlatilag salátává olvasták. Na, ilyenkor nagyon boldog vagyok. Ilyenkor is.”