„Kérjük, hogy a német szocialista ifjúság, illetve azok a 14 és 18 év közötti fiatalok, akik nehéz szívvel figyelik a haza szenvedését, és akik később csatlakozni kívánnak mostani szégyenünk okozói, a zsidók elleni harchoz, osztálytól és foglalkozástól függetlenül jelentkezzenek az NSDAP ifjúsági szervezetébe” – írta a Völkischer Beobachter 1922-ben.
Ezzel a felhívással indult útjára a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt ifjúsági szervezete, a Német Ifjúsági Liga, amely a Hitlerjugend elődjének tekinthető. A fiatalok ideológiai nevelését tökélyre fejlesztő szervezet gyermekei Magyarországon is jártak a második világháború során.
1940 augusztusában német és olasz döntőbíráskodással megszületett a második bécsi döntés, illetve elfogadták a magyar–német népcsoportegyezményt is. Utóbbi értelmében a német nemzetiszocialista bábáskodással életre hívott Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Németek Népi Szövetsége) lett a magyarországi németek egyetlen elismert szervezete. Észak-Erdély visszacsatolásával, valamint az 1941-es délvidéki területek visszaszerzésével a magyarországi németek létszáma 480 ezerről 720 ezer főre duzzadt, ezzel párhuzamosan pedig a Volksbund befolyása országosan is nőtt.
A Szovjetunió elleni hadjárathoz már Magyarország is csatlakozott, továbbá az elköteleződés jeleként engedélyezték a hazai németek körében a Waffen SS-be történő toborzást.
Ezenfelül beleegyeztek, hogy a Volksbund ifjúsági tagozatot hozzon létre Deutsche Jugend néven, amelynek saját egysége szerveződött a fiatalok katonai neveléséért felelős leventemozgalmon belül. Ugyancsak a Volksbund irányítása alatt jött létre a Wirtschaftlicher Kriegsdienst der Heimat (a haza gazdasági hadiszolgálata) és a Deutsche Volkshilfe (Német Népsegély) is, erősítve a német nép egységét gazdasági téren is.
A Harmadik Birodalommal való barátság jeleként a Kállay-kormány vállalta, hogy évente tízezer, Németország északnyugati – a szövetséges bombázások által sújtott – területein élő 10–14 éves gyermeket helyeznek el Magyarországon. Az első turnus 1942. május 7-én érkezett meg Budapestre. A fiatalok ellátásáról a német állam gondoskodott, de a finanszírozásba a magyar kormány is beszállt. Ideiglenes lakóhelyüket – a Kállay-kormány igyekezete ellenére – nagyrészt a Volksbund jelölte ki dél-dunántúli, bácskai, valamint Buda környéki, németek által lakott településeken. Egy adott községben száz-kétszáz gyermeket helyeztek el, akiket nevelőik, valamint a nemzetiszocialista fiú- és lányszervezetek (Hitlerjugend, Bund Deutscher Mädel) vezetői kísértek. A gyermekek egy részét nevelőszülőknél helyezték el, a többiek pedig tömegszállásokon laktak.
A fél évre érkező vendégek a helyi közösségek életébe igyekeztek bekapcsolódni, sporteseményeken, rendezvényeken vettek részt. Ennek köszönhetően sokszor baráti viszony alakult ki a magyar és a német gyermekek között.
Amennyiben városokba látogattak, katonás rendben, egyenruhában vonultak az utcákon. Korabeli tudósítások szerint 1944 nyaráig mintegy 28 ezer német fiatal érkezett ilyen módon Magyarországra. Az együttélés azonban nem volt konfliktusmentes. A legtöbb összetűzés abból fakadt, hogy a nemzetiszocialista eszmék szerint nevelt gyermekek nem fogadták el a magyarországi németek paraszti életmódját, illetve katolikus vallását, és nemegyszer gúnyt űztek a szertartásokból.
Felhasznált források:
https://mult-kor.hu/20120321_a_hitlerjugend_arnyekaban?pIdx=1
https://ujkor.hu/content/hitlerjugend
Kiemelt fotó: Fortepan / Mihályi Balázs
