Gyerekek, akik hetekkel ezelőtt még a háború borzalmai elől menekültek, most újra önfeledten nevetnek. Belemerülnek a közös játékba, oldódik a feszültség, új közös élmények születnek. A Jel Alapítvány és Ptah Színház minden vasárnap Veszprémben tartja nonformális technikákat alkalmazó foglalkozásait. A Razom projekt egyik megvalósítójával, Tempfli Kátyával beszélgettünk.
„Mindenhol egy olyan módszertant helyeztünk a középpontba, amely révén drámapedagógiai, alkalmazott improvizációs és másfajta színházi technikákkal fejlesztettük a siket gyerekeket” – magyarázza a 2016 óta működő Jel Alapítvány vezetője és trénere, Tempfli Kátya. Ezt a módszertant alkalmazzák most Veszprémben is a Razom projektben.
A gyakorlatok lényege a kommunikáció fejlesztése az önfeledt játékon keresztül, hiszen ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz, nincs szükség arra, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ahogy ezzel a módszerrel a siket és halló gyerekek képesek egymással játszani, közös élményeket átélni és együtt fejlődni, úgy találják meg az ukrán gyerekek is a gyakorlatok során a mozgáson, alkotáson keresztül a kommunikáció egyéb formáit, amelyekkel kapcsolódhatnak a foglalkozásokat vezető trénerekhez.
„Mindazokat a gyakorlatokat, amelyeket egyébként siket gyerekeknek fejlesztettünk ki, minden olyan közegben tudjuk használni, ahol akadályozott a nyelvi kommunikáció, így ezeknek a játékoknak a segítségével a magyar és ukrán kisgyerekek is együtt tudnak játszani úgy, hogy nem ismerik egymás nyelvét” – hangsúlyozza Tempfli Kátya. A projekt keretében a szülőknek is segítenek: magyar nyelven tanulhatnak, illetve alkalmanként egy pszichológus vezette beszélgetőkörben vehetnek részt.
„Az én személyes történetem is összeszövődött a projekttel – meséli Kátya. – Három éve költöztem Veszprém vármegyébe, de szerettem volna folytatni az alapítványnál elkezdett munkát, így különféle iskolákban oktattam jelnyelvet, projektek keretében tartottam érzékenyítő és kommunikációs tréningeket. Óvodai szülőtársként ismertem meg a Ptah Színházat működtető magyar–ukrán házaspárt, Domonkos Ágnest és Mykola Bondarchukot. Mikor felismertük, hogy hasonló módszertannal dolgozunk, úgy döntöttünk, hogy csatlakozom a projektjükhöz, amelyet azonnal elindítottak, amikor kitört a háború, és megérkeztek az első menekültek. Az én személyes motivációm pedig, hogy édesanyám orosz, így amióta menekült családok érkeznek, önkéntesként segítek.”
A United Way Magyarország Együtt Ukrajnáért programjának támogatásának köszönhetően pedig tovább tudták bővíteni a foglalkozást, most már két korcsoportban foglalkozik a gyerekekkel a trénergárda. A kamasz korosztállyal Domokos Ágnes és Mykola Bondarchuk, azaz a Ptah Színház trénercsapata dolgozik, foglalkozásaikon a játékon túl már egy komolyabb elmélyülést igénylő drámapedagógiai módszertant alkalmaznak. A tíz év alatti kicsikkel pedig Tempfli Kátya és Vladimir Rezniuk foglalkozik.
„Az egymáshoz való kapcsolódáson, a közös játékélményén van a hangsúly – magyarázza –, illetve nagyon fontos, és az improvizációban központi elem annak kezelése, amikor valaki hibázik. Ebben sokat kell fejlődniük, mert sajnos a hibáztató attitűd általános, de próbáljuk a gyerekekben azt a szemléletet fejleszteni, hogy ha valaki a játék során eltér a szabályoktól, akkor azt ne egyből hibának tekintsék, hanem lehetőségnek arra, hogy több oldalról is megvizsgálják a jelenséget. A játékok is szabályokon alapulnak, amelyhez mindenki alkalmazkodik, de fontos a közös kommunikáció és az, hogy törekedjünk egymás megértésére.”
Kiemelt kép forrása: Jel Alapítvány
