A PajtaKult program az egész Kárpát-medencét lefedő kezdeményezés, amelynek lényege az arról való gondolkodás, hogyan lehet átmenteni az utókornak a sok helyen még létező pajtaépületeket, amelyek jobbára „légüres”, funkciótlan terekké váltak. A cél nem csupán az építészeti helyreállítás, hanem hogy ezek az újjászületett épületek olyan új tartalmat kapjanak, amely megszólítja az embereket, így a pajták új kulturális szerepükben – színházként, kiállítótérként, táncházként, előadások helyszíneként – akár spontán találkozási pontok legyenek az adott településen.
A PajtaKult stábja videósorozatban mutatja be a felújított pajtákat, és beszélgetéseken keresztül mutatja meg, milyen sokféle módon kaphatnak friss funkciót. A csapat ezúttal Sülyi Péter őrségi Pajtaszínházába látogatott el.
A hajdani bikaistálló és pajta hányódó, romló, gazdátlan épületként várta, hogy új tartalommal töltsék meg.
„Nincs elhagyott tér, mert minden térnek saját létjogosultsága van, csak arra vár, hogy valami értelmes célja legyen és befogadóvá válhasson” – hangsúlyozza Sülyi Péter.
Az Omega dalszövegírója, akit már a nyolcvanas évek végén elvarázsolt az Őrség világa 1993-ban barátaival megalapította az Őri Alapítványt. Ráéreztek arra, hogy a düledező épület mit őrzött meg a varázslatos világból, és megteremtették a lehetőségét annak, hogy az elhagyatott tér új küldetést tölthessen be: apró lépésenként az egykori istállóból színház lett. A tér legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy emberléptékű. Praktikus, hogy se nem kicsi, se nem nagy, és variálható, a darabhoz alkalmazkodóan át lehet rendezni a teret.
„Az alapítvány lendületét az a közös elhivatottság adta, hogy kiolvassuk mindazt, ami ebben a tájban rejlik, és az is, hogy hozzunk ide valamit, ami nincs” – mesélt a kezdetekről Sülyi Péter korábbi cikkünkben.
„Egy eldugott édenkertbe csöppentem, amelyben fantasztikus értékek rejlettek, és alapvető dolgok hiányoztak – meséli, s hozzáteszi, az infrastrukturális problémáknál már csak a kultúra területén volt égetőbb a hiány. – Na most, ugye a jó kultúra hangzik. Itt viszont abszolút csend honolt. Színház, mozi, könyvesbolt, hangszeren játszó ember a láthatáron sem. Így aztán elmaradtak a katartikus élmények, amelyek az emberi élethez nélkülözhetetlenek – amelyeket jó esetben a művészet képes elhozni számunkra.”
A Pajtaszínház 1996 pünkösdjén debütált alkalmi színházteremként, a Virágzás Napjain azóta nemcsak számos színházi, irodalmi és zenei eseményre került benne sor, de inspirációt is nyújtott másoknak, akik a saját útjukon elindulva adtak új tartalmat elhagyatottan álló pajtáknak.
Kiemelt fotó: Földházi Árpád