1913-ban járunk. Süt a nap a szegedi Kárász utcán, nyár van, de nem rekkenő a hőség, a hölgyek napernyőt tartanak a fejük fölé, de az urakon rajta a kabát. Balra Földes Izsó úri szabászata várja a kuncsaftokat, fölötte a Szegedi Kézműves Bank irodái, jobbra Haas Fülöp és Fiai elegáns méteráruüzlete. Hol is járunk pontosan? De hiszen meg is van, ez a Kölcsey utcai kereszteződés, ma is állnak mind a házak – csak éppen a képen szereplő emberek nincsenek már meg, még a fényképezőgépbe belenéző kisgyerek sem.
Amit ők nem sejthettek, mi már tudjuk: még egy év, és leszakad az ég. Nekik ott a képen még egész más gondjaik voltak, mint például annak a bizonyos Janónak, aki ezt a lapot április 13-án a következő szöveggel adta postára tekintetes Fehér Mihály úrnak Aradra, az Aranykéz utca 15. szám alá:
„Szeretett édesapám! Vettem b. lev.lapját. Örvendek, hogy egészségesek. A munkára vonatkozó értesítését tudomásul vettem. Jelen lapot Szegeden a Corso kávéházban írom, s már készülődöm a színházba. Miskának mához egy hétre lesz a születésnapja, amikor is majd nagykorúvá válik. Egyébként egészséges vagyok, csókolja Janó.”
Az apák a „munkára vonatkozó értesítéseket” azóta is küldözgetik a fiaiknak, a fiak meg köszönik, és mennek a színházba, ami mégiscsak vonzóbb időtöltés, mint a munkával való foglalatosság.
Mákófalva, 1918 | Magyar Krónika
Üzenet a múltból sorozatunk előző részében Makófalvára „látogattunk”.