Alexandriai Szent Katalin vértanú a középkor legnépszerűbb női szentje, akit bölcsességéért, ékesszólásáért, állhatatosságáért, szűzi tisztaságáért és méltóságáért egyaránt tiszteltek. Egy pogány király lánya volt, születésének előzménye, hogy apja sokáig hiába várta a gyermekáldást, amikor azonban megtért, a felesége megfogant. Katalint apja keresztényi hitben nevelte, és megígértette vele, hogy csak keresztény ifjúhoz megy feleségül. A korán árvaságra jutott királylány az álmában látott jelenésekből értette meg, hogy maga Jézus jegyezte el.
A szép és művelt hajadon az egyiptomi Alexandriában élt palotájában. Maxentius császár mindenkit arra akart kényszeríteni, hogy a bálványoknak áldozzanak. Amikor Katalin meglátta, hogy a megfélemlített keresztények arra készülnek, hogy a bálványoknak mutassanak be áldozatot, a császár elé lépett, keresztet vetett, majd – ahogyan a legendában olvashatjuk – hosszan vitatkozott a császárral „különböző szillogisztikus érvekkel allegorikusan, metaforikusan, dialektikusan és misztikusan”.
Végül szívhez szóló szavakkal is igyekezett meggyőzni a császárt, hogy a bálványok helyett a teremtett világot csodálja, és keresse, ki az, aki annál is hatalmasabb.
„Amikor pedig kegyelméből őt magát megismerted, és megértetted, hogy hozzá hasonlót nem találhatsz, őt imádd és őt dicsőítsd, mert ő az istenek Istene és az uralkodók Ura” – mondta.
A császárt egyaránt lenyűgözte Katalin bölcsessége és szépsége, ám nem hagyta magát meggyőzni, sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét és nagy jutalmat ígért nekik, ha képesek szópárbajban legyőzni Katalint. A hajadon a szónokok minden érvét megcáfolta, és megtérítette őket, mire a császár megégettette a bölcseket. Ezek után Katalint megpróbálta rávenni, hogy fogadja el a második helyet palotájában a királyné után, de a szűz kitartott Jézusnak fogadott jegyessége mellett.
Az éhezésre ítélt lányt Jézus a börtönben is erősítette, és az őt meglátogató királynét és hadseregparancsnokot is megtérítette. Miután a császár látta, hogy képtelen megtörni Katalint, sőt udvartartása követve őt felveszi a keresztséget, halálra ítélte a szüzet. Először tüzes, pengés kerekekkel akarta kínozni, de a mennyből érkező villám összetörte a kínzóeszközt, ezért végül lefejeztette a lányt. Katalin 305 táján szenvedett vértanúságot. Rabságát és kivégzését is csodák kísérték.
Legendája szerint Jézus mennyei vőlegényeként megígérte, hogy meghallgatja mindazokat, akik menyasszonyához, Katalinhoz fohászkodnak – ez is oka volt a szent rendkívüli népszerűségének a középkorban.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumából megtudjuk, hogy hazánkban Katalin legendáját verses alakban az Érsekújvári kódex, prózában pedig Temesvári Pelbárt nyomán az Érdy-kódex örökítette meg, de számos hozzá fohászkodó könyörgés és archaikus népi imádság is fennmaradt.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában összefüggést talál a Katalin legendájában megjelenő kerék és Ezékiel próféta látomása között, amelyben Isten tűzben és villámlásban jelenik meg, miközben trónusát egy kerekekből egybeszerkesztett forgó alkalmatosság tartja. Arról is olvashatunk, hogy
a kerék – sőt kimondottan a tüzes kerék – nemcsak a népmesék visszatérő motívuma, amelyeken például az egymással szemben álló ellenfelek küzdenek meg, hanem még olyan kultúrák is ábrázolták, például az amerikai indiánok vagy az eurázsiai középső kőkor népei, amelyek nem ismerték még a kocsikerekeket.
„Ez a forma, a körbe írt kereszt természetesen csak hasonlít a majdani küllős kerékre; a korong alakú földi világot és a négy égtájat jelképezte.”
Katalin – többek között – a diákok, tudósok, egyetemek patrónusa, érdekesség, hogy a nagyszombati, majd pesti egyetemen a jogi kar dékánválasztása egészen 1833-ig Katalin napján történt.
Napjához számos népszokás kötődik, mint például a katalinág, amely az ezen a napon vízzel teli üvegbe tett és karácsonyra kizöldült meggyfagallyat jelentette.
Katalin-naphoz férjjósló hiedelmek is kapcsolódtak. Például a lányok úgy jósoltak, hogy Katalin napján kilenc különböző fáról bimbós ágat törtek, és ha azok karácsonyra kihajtottak, az azt jelentette, hogy hamarosan férjhez mennek.
Az Ünnepi kalendárium leírja, hogy a fiatal lányok nemcsak nagy bizalmat éreztek Katalin iránt, de mint Jézus jegyesét vőlegényszerző szentként tisztelték. De nem csak a lányok folyamodtak praktikákhoz ezen a napon.
A fiúk ugyanolyan kíváncsiak voltak, hogy ki lesz a jövendőbelijük, ezért lopott lányinget tettek a párnájuk alá, hogy leendő feleségükről álmodjanak.
Ugyanezt az eredményt remélték a böjtöléssel töltött éjszaka során látott álomtól is, ezért aki nem akart lányinget lopni, azt a megoldást is választhatta, hogy nem evett aznap.
A Katalin-nap az újborral kezdődő kisfarsang utolsó napja, amely során már nem tartottak sem bálokat, sem lakodalmakat egészen a nagyfarsangig, ezért e napot országszerte kihasználták, hogy bált tartva még egy utolsót mulassanak. Női dologtiltó nap volt, nem sütöttek kenyeret, de még a szántás és a kocsiba való befogás is tiltott volt, sőt még a malmok is leálltak. Időjárásjósló napnak is tartották, a szólás, miszerint „ha Katalin kopog, a karácsony locsog”, arra utal, hogy ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor esős idő lesz.
Kiemelt kép: Michelangelo Caravaggio festménye, részlet.
