Esterházy János élete még nem igazán ismert hazánkban. Pedig tetteivel példát mutat mindannyiunk számára, hiszen a nyilasok által börtönbe vetett, majd a gulágot is megjárt politikus minden megpróbáltatása ellenére hűséges maradt hitéhez.
1901-ben született Alsóbodokon, édesapja korán elhunyt, lengyel származású anyja, Tarnowska Erzsébet nevelte fel őt és testvéreit. Egész életében küzdött a felvidéki magyarságért, és a soproni népszavazást kiharcoló fiatalok csoportjának is tagja volt. Az Egységes Magyar Párt elnökeként tárca nélküli miniszteri posztot is felajánlott neki Edvard Beneš, de ő ezt visszautasította. 1942-ben ő volt az egyetlen képviselő, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Retorikájában mindig a kisebbségek békés együttélését és a háborúellenességet hangsúlyozta, amiért számos támadás érte, és a szovjet hatóságok tíz év munkatáborra ítélték. Szlovákiában ma is hazaárulóként és fasiszta háborús bűnösként tartják számon.
Gróf Esterházy János a húszas évek közepén lépett közéleti pályára, s már a kezdetektől küzdött a Masaryk-, majd a Beneš-féle, fokozódó magyarellenes politikával szemben. Az első bécsi döntés, Kassa hazatérése után a nehezebb utat választotta: a Csehszlovákiában – illetve 1939 tavaszától a szlovák bábállamban – ragadt magyarság képviselője lett. A pozsonyi parlament egyetlen magyar képviselője volt. A háború végén a Szovjetunióba hurcolták. Csehszlovákiában 1947-ben háborús bűnösnek mondták ki, és halálra ítélték, 1949-es kiadatásakor életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítették az ítéletet. 1957-ben halt meg a mírovi börtönben, holttestét nem adták ki a családjának, egy prágai tömegsírban helyezték el. Lengyelország 2009-ben posztumusz kitüntetést adományozott neki helytállásáért. Halálának hatvanadik évfordulóján végre nyugalomra helyezték földi maradványait Alsóbodokon, 2019-ben megkezdődött boldoggá avatási pere.
A Hazatérés című misztériumjáték – amely a Nemzeti Színházban látható – azért született meg, hogy ez a tragikus és mégis inspiráló történet széles körben ismertté váljon. A Lukácsy György által írt és Rubold Ödön rendezésében látható színdarabban egy karakán és elhivatott férfi képe rajzolódik ki előttünk.
„Esterházy János élettörténete esetében az adta a dramaturgiai kihívást, hogy hogyan lehet drámai hőssé tenni valakit, aki nem követ el drámai vétséget – idézi fel a szerző. – Törekedtem rá, hogy a főszereplő tisztaságát megőrizve minden jelenetben szembesüljön egy esendő emberi hanggal: reményeim szerint a folyamatos támadás és kísértés, ezzel együtt a gyakran akár észszerűnek tűnő kompromisszum lehetősége tölti meg feszültséggel a színdarabot.”
Az említett belső vívódások és harcok a politikus írásain keresztül elevenednek meg: előttünk válik a fiatal grófból felelős államférfi, majd Isten szolgája. „Esterházy János még a magánlevelezéseiben is a keresztény magatartásából áradó méltóságot sugározta. Minden esetben célratörő szöveget fogalmazott, legyen szó politikai beszédről vagy feleségének, Serényi Líviának címzett leveleiről. Érvelése pedig kristálytiszta: sem a náci, sem a kommunista retorika nem volt hatással szóképeire, beszédmódjára, idővel pedig kifejezetten krisztusivá vált a kifejezésmódja” – jellemzi a gróf stílusát a Lukácsy György.
Ez a határozott, keresztényi hangvétel a színdarabban is visszaköszön, méghozzá egy korabeli felvétel segítségével: a politikus a Kassára bevonuló Horthy Miklóshoz szóló beszédében is a békés együttélésre hívja fel a figyelmet. A történelmi forrásokhoz pedig tökéletesen illeszkedik a valódi eseményeken alapuló, de a szerző által kiegészített dialógus, amely az előadás legfeszültebb jelenete. A szerző így vall erről a részről: „A dráma egyetlen pontján jelentősen kiegészítettem az ismert tényeket. Esterházy János a szovjet munkatáborban valóban találkozott a lágerparancsnok feleségével, de erről a különleges epizódról nagyjából ennyit tudunk: a gróf magatartásával felkeltette a láger vezetőjének figyelmét, aki ezért születésnapi ajándékként vitette őt a találkozóra. Megragadott ez a momentum, mert e két ember – rab és fogvatartó – találkozása a pokol tornácán nagyon izgalmas helyzet.”
Ez a találkozás is, ahogy az egész előadás, tanúságot tesz arról, hogy ha a legkilátástalanabb helyzetben is hűek tudunk maradni magunkhoz és hitünkhöz, az másokra is nagy hatást gyakorolhat. A Hazatérés című misztériumjáték egyszerre jeleníti meg a fiatal, naiv gróf mindennapjait, a felelős államférfi küzdelmeit és az embert, aki alázatával és odaadásával követendő példa lehet mindannyiunk számára. Ahogy Lukácsy György mondja, „Esterházy János története valóság, üzenete pedig mindennapjainkhoz szól”.
