Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e Szűz Mária mennybevitelének emléknapja. De mit jelent és miért fontos, hogy földi életének befejezése után testével és lelkével együtt emelték a mennyországba? A test és lélek egysége a teljes üdvösséget hangsúlyozza: Szűz Mária életében a földi létének kezdetétől jelen van kegyelemmel teljessége. Ez mutatkozik meg annak beteljesülésében is: testestül-lelkestül történő mennybevétele egyszerre megdicsőülés és hazatérés. „Ezzel Mária személyében Krisztus húsvéti győzelme, a teremtett természet bűntől való sebzettségének teljes gyógyulása, a mennyei Atya házába hazatért ember megdicsőült állapota mutatkozik meg” – fogalmazott korábbi cikkünkben Kovács Zoltán mariológus.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumából megtudjuk, hogy egészen az ősegyházba nyúlhatott vissza az a hiedelem, amely szerint
Jézus nem engedte át édesanyja testét a földi enyészetnek, hanem három nappal halála után föltámasztotta és angyalokkal a mennybe vitette.
Mikor Mária halála után három nappal az apostolok egybegyűltek sírja körül, „megjelent a körükben Jézus, oldalán Mihály arkangyallal, aki Máriának időközben mennyekbe távozott lelkét bepólyált csecsemő képében hozta vissza. Jézus egyesítette a lélekkel a testet, az kiemeltetett a sírból, és az égbe vitetett”.
Nagyboldogasszony napjához számos népszokásunk kötődik. Elődeink ezt a napot alkalmasnak tartották arra, hogy olyan virágokat és gyógynövényeket szenteltessenek, amelyeket a későbbiekben elégettek, hogy füstjükkel gyógyítsák a betegeket, elűzzék a mennydörgést. Bizonyos tájakon dologtiltó napnak számított: nemcsak nem mertek ilyenkor kemencében sütni, de az asszonyokat a fürdéstől is tiltották. A Nagyboldogasszony-napi időjárásból az elkövetkezendő termésre következtettek, ha aznap sütött a nap, sok gyümölcsre és szőlőre számítottak. Szokás volt, hogy ezen a napon keresztet vágtak a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen és sokat teremjen. A Jelkép-kalendárium pedig még egy olyan különleges hiedelmet is megemlít, amely szerint Mária mennybevitelekor évről évre tágul a rés a mennybe vezető kapun a purgatóriumban senyvedő lelkek előtt.
A nagyboldogasszonyi virágszentelés során a megáldott illatos füveket és virágokat a későbbiek során sokféleképpen használták, a csecsemők bölcsőjébe, a halottak koporsójába tették és beépítették a házak alapjába. Szokás volt még a Mária-virrasztás, amelynek résztvevői bíztak abban, hogy megláthatják a napfelkeltében a „Napba öltözött Boldogasszonyt”. Nagyboldogasszony napja és Kisasszony napja, azaz az augusztus 15. és szeptember 8. közötti időszakot a két asszony közötti időszaknak nevezték, és különösen alkalmasnak tartották a tyúkok ültetésére, a téli ruhák előkészítésére és a búza kiszellőztetésére.
A Boldogasszony kifejezést Szent Gellért kezdhette el alkalmazni Szűz Máriára. Az elnevezés egy ősi asszonyistenség nevéből származhatott, és valószínűleg Gellért azzal a szándékkal döntött így, hogy a népi hitvilágban a Szűzanya képe a cím viselésével az ősi magyar mitikus alakkal egybefonódjon.
A népi hitvilág kapcsolatot találhatott Mária alakja és az Európa-szerte ismert ősi gabonaistennő között is. E mitikus alak a gabona megszemélyesítője volt, és annak termési ciklusát jelképezve a gabonaleány és a gabonaanya alakját egyaránt megjelenítette.
A görög mitológiában ők Demeter és Perszephoné, utóbbit pedig Hermész kíséri jelképes értelemben a túlvilágra. Jankovics Marcell Szent Mihály és Hermész mint angyali lélekvezetők között is kapcsolatot talált. A gabona érési folyamatával kapcsolatos elképzelést pedig az bizonyíthatja, hogy Nagyboldogasszony ünnepe valóban az aratást lezáró ünnepnap volt.
Nagyboldogasszony napján Magyarország Szűz Mária oltalmába ajánlására is emlékezünk. A Hartvik-legenda szerint Szent István király, amikor törvényes utód híján haldokolt, az övéit Máriára, Isten anyjára bízta. Kovács Zoltán mariológus felhívja figyelmünket a kereszten haldokló és övéit édesanyjára bízó Jézus és a halálra készülő, népét Szűz Máriára bízó István király közötti párhuzamra. Magyarország patrónájának (latinul: Patrona Hungariae) napja hagyományosan búcsúnap Mária-kegyhelyekre való zarándoklattal, körmenetekkel és táncmulatságokkal.
Kiemelt fotó: 123rf.com
