A kötet célja, hogy megismerjük és megértsük a magyar táj szentjeit. Hogyan merült fel az ötlet, hogy a szentábrázolásokból mint táji elemekből induljanak ki?

Tájépítészként sokat járom a Kárpát-medence változatos tájait. Nagyon érdekel az a láthatatlan háttér, amihez a tájat művelő ember kapcsolódik, azok a szakrális pontok, amelyeket különösen tisztel, kiemel, megjelöl az ott élő közösség.

A magyar tájban mindig is fontos szerepet töltöttek be a szentek, ábrázolásuk szervesen kapcsolódik a Kárpát-medence tájainak történetéhez, arculatához.

Szerencsére az érdeklődésemmel nem voltam egyedül. Sárospataki Máté tájépítész-kollégámat különösen foglalkoztatta, hogyan kapcsolódik egy-egy szent kultusza egy adott helyhez. Benkő Anna kolléganőnk szintén részt vett a kutatásban; alapos gyűjtőmunkára volt szükség ahhoz, hogy elmélyedhessünk a témában. Ki kellett választanunk azokat a szenteket, akikkel a Kárpát-medencét járva találkozhatunk, hogy az olvasók számára megfejtsük, kik is voltak, hogyan kapcsolódnak az adott tájhoz, miért állnak ott, úgymond kőbe foglalva.

Mondana erre egy példát?

Például a különböző tájhasználati és művelési ágakhoz kapcsolódhatnak szentek, mint a szántóművelés, gyepgazdálkodás, legeltető állattartás, gyümölcstermesztés, szőlőgazdálkodás. Személyes élményem, hogy rendszeresen dolgozva a Bakonyban, több településen találkoztam Szent Vendel szobrával. Dombvidéki erdős táj, ahol a szántóművelés kevésbé jellemző – ezek a szobrok a legeltető állattartás nyomait mutatják. Már nem legeltetnek a Bakonyban, de a Szent Vendel-szobrok még mindig emlékeztetnek a falvak egykori fő foglalkozására, fő tájhasználati elemére.

Hogyan választották ki a kötetben bemutatott szenteket?

Máté nézte végig a tájértékkatasztert, majd több ezer szobor közül válogattuk ki, hogy melyek azok, amelyek tipikusan kapcsolódnak valamilyen tájhasználati elemhez, vagy amelyeket egy közösség a számára fontos oltalomért, valamely hiedelem miatt állított. Több mint száz szent szobrait találtuk meg.

Jellemzően mikor emelték ezeket szobrokat?

Az ilyen típusú tájban elhelyezett szobrok a barokkban jelentek meg – de a folyamat a mai napig nem fejeződött be, hiszen sok szentnek állítanak újból szobrot, mert a közösségek emlékezetében még él, hogy az adott település védőszentjének egykor volt szobra, vagy ha nem volt még, akkor most érzik fontosnak, hogy emeljenek neki. Érdekes, hogy a szobrok jellemzően helyi mesterek munkái voltak. A helybéli anyaghasználat és formavilág sajátosságai révén olyan mértékben az adott táj részévé váltak, mintha mindig is ott lettek volna, abból formálódtak volna meg.

Mit mutat egy adott tájról az ott megjelenő szent tisztelete?

Az utak melletti védelmet nyújtó keresztek, Szent Kristófot ábrázoló szobrok mellett az úton járók fohászkodtak; az átjárók, hidak, gázlók Nepomuki Szent János-szobrainál pedig azok, akiknek a vízen kellett átkelniük. A kutatásunk során meglepő eredmény volt, hogy a Kárpát-medencében a legtöbb szobor őt ábrázolja, a szent kultusza azt is mutatja, hogy egy időben vízben gazdag volt a táj.

A települések központjában sok esetben Szentháromság-szobor található, amely a nagy járványok elleni védelemért, könyörgésként vagy hálából jelenik meg.

Ezekre sokszor az összes olyan szentet ráhelyezték, akitől védelmet vártak, vagy akinek hálát akartak mondani, sőt az állító a saját védőszentjét is felhelyeztette, így a szoborcsoportoknak személyes része is lehet. Magyarország területén a Szűz Mária-szobrok különösen nagy számmal vannak jelen, hiszen az oltalma alá helyezett nemzetként történelmünk összeszövődik a Szűzanya tiszteletével. Bizonyos szakmák szentjeinek szobrai is gyakoriak, például számos településen láthatunk a tűzoltók védőszentjét, Szent Flóriánt ábrázoló alkotást.

A kötet címe bennem azt a képzetet indítja, hogy úgy is forgatható, mint egy növényhatározó. Ha találkozom egy szent szobrával, akkor a jellemzői alapján utána tudok nézni a kötetben. Van egy ilyen célja is a kötetnek?

Egyre kevésbé ismertek a szentek attribútumai, az ábrázolások ikonográfiai jegyei, mára szinte eltűnt a jelentéstartalmuk.

A kötet első felében a magyar táj szerkezeti elemeit, struktúráit és a hozzá kapcsolódó szenteket tárgyaltuk, a kötet második fele pedig ténylegesen határozóként szolgál.

Horváth Nóra grafikusművész munkájának köszönhetően a könyv megjelenése is ezt erősíti, például piktogramokkal segít a szentábrázolások, a tájban található szobrok beazonosításában. A fotókat Darabos György fotóművész alkotásai mellett mi, szerzők készítettük, így képileg is gazdag, a tájat jól visszatükröző, a szobrokat bemutató könyv született. Az volt a célunk, hogy a szöveg, a kép és az információ egyensúlyban legyen. Ma már nem gondolunk arra, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki és szellemi kapcsolatban is állunk a tájjal, ahol élünk.

A kötettel szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a látható világ mögött van egy olyan világ, ami része a kultúránknak, és ahol az ember megélheti, hogy lelki és szellemi lény, alakítója a tájnak.

Ezek a szobrok is mutatják, hogy az ember képes a művészet és a szeretet eszközrendszerével tovább nemesíteni az egyes helyeket. Az útszéli keresztek a lelki utunkra is emlékeztetnek, arra hívnak, hogy megálljunk, kifejezzük a hálánkat, és belegondoljunk, hogy mitől is vagyunk emberek. Ezért mindenkit arra biztatunk, hogy vegye kézbe ezt a kis könyvet, járja az országot, és csodálkozzon rá arra a gazdagságra és szépségre, ami nemcsak fizikai, természeti, hanem mindezek feletti is.