A hetvenes években a hazai neoavantgárd csoporttal együtt indulva kezdett képverseket alkotni, a fénymásoló eljárások felhasználásával, a sokszorosítás újabb lehetőségeivel játszva dolgozott hosszú ideig. Az a kérdés izgatta, hogy mi lesz, mi lehet a képnek is látható szövegből. És miként a korábbi riportunkban hozzátette, a szó és a kép érdekelte, a mondat már kevésbé. Így alakult ki a jellegzetes stílusa, amellyel kapcsolatban elmesélte: 

,,A nyolcvanas években, amikor csak háromévente tudtam nyugatra utazni, lenyűgöztek a külvárosi óriásplakátok, amelyek jelképezték az adott kultúrát, a fogyasztói társadalom mentalitását. Kezdetben az elöregedett, használati céljukat vesztett, a szél, az eső, a nap által megviselt plakátokat fényképeztem, csak utána nyílt lehetőségem gyűjteni is őket. Érdekelt a plakátok mélye, miféle történet rejtőzik bennük. Ahol hat-nyolc réteg húzódik egymás felett, valami eltűnik, valami más pedig felbukkan. Ezek a véletlen ráismerések arra is rámutatnak, milyen jellemzői vannak a gondolkodásomnak, továbbmenve, milyen kulturális karakterem van nekem, de annak is, aki e műveket megnézi. A dekollázsok képesek megjeleníteni korunk, kultúránk, emberi jellemzőink.”

Géczi János a nagyvárosi környezethez és a fogyasztói kultúrához kapcsolódó ezen műveiből most különleges kiállítás nyílik a Műcsarnokban. A tárlaton látható dekollázsainak alapanyagai az időnek és az emberi beavatkozásnak köszönhetően roncsolt, talált-gyűjtött, vagy éppen lopott óriásplakátok, amelyeket minimális beavatkozással, tépéssel, visszaragasztással alakít művekké. Az alkotó a kiállítóterem falaira és a Műcsarnok homlokzata elé is ideiglenes, helyspecifikus installációt készít.

Hogyan lesz a szóból kép? – Géczi János író, képzőművész, lokálpatrióta | Magyar Krónika

Roncsolt plakátokat gyűjt és állít ki, életműinterjút készít Karikó Katalinnal. Géczi János reneszánsz ember, Veszprém múltjának alapos ismerője.

A kiállítás pedig attól válik még különlegesebbé, hogy a látogatók az alkotói folyamatot is végigkövethetik több alkalommal a július 18-ai megnyitó előtt: július 5-én és 7-én ugyanis a Műcsarnok homlokzata előtti zöld területen a művész személyesen hordja fel, tapasztja és tépi vissza dekollázsait az oda kihelyezett hagyományos hirdetőoszlopokra, majd július 11-től a tárlat terében is bepillantást enged falakra készülő alkotás készítésének folyamatába.

Kiemelt kép: Géczi János (Fotó: Földházi Árpád)