Legendák a páston – Gerevichék
Tizennégyszeres világ- és harmincnégyszeres magyar bajnok volt, a világ kardvívásának óriása. Elegáns, gyors és szorgalmas, briliáns technikával, meglepő megoldásokkal. Első mestere az apja volt, aki még részt vett az 1928-as olimpián, majd négy évvel később már a fia állt pástra Los Angelesben. És győzött a magyar csapattal. Az ifjú Gerevich akkor volt 22 éves.
(MTI Fotó: Benkő Imre).
Összesen hat olimpián vett részt, az utolsón, 1960-ban már ötvenéves volt. Voltak kétkedők, akik úgy vélték, túl öreg már, hogy a csapat tagja legyen. Erre kihívta valamennyi, nála amúgy jóval fiatalabb csapattársát, és sorra legyőzte őket. 1910-ben született, 22 évesen nősült. A tehetséges tőröző Bogen Ernát vette feleségül, akinek az édesapja, Bogen Albert is olimpiai ezüstérmes vívó volt. Mindkét fiuk, Pál és György is továbbvitte a stafétát, vagyis a vívózsákot.
Gerevich György maga is vívott, de legnagyobb sikereit edzőként érte el. Pontosabban mesteredzőként. Legsikeresebb tanítványa a háromszoros olimpiai bajnok, Szilágyi Áron, aki azóta is minden nagyobb versenye előtt elzarándokol a temetőbe a mesteréhez, aki sajnos már nem lehet köztünk.
Gerevich Pál éppen a londoni olimpia idején született, és két olimpiai bronzérmet, valamint két világbajnoki címet szerzett a kardcsapattal. Egyéniben világbajnokságot nyert, és többször magyar bajnokságot.
Mindkét Gerevich fiú sportolóval kötött házasságot, Pál Bardi Gyöngyi kiváló röplabdázóval, György pedig Hepp Katalin sportlövővel.
Víziszonytól a dobogóig – Szívósék a medencében
A kis Szívós – így hívták jó darabig az uszodák környékén a két méternél is magasabbra nőtt Szívós Istvánt. Akiről sokáig senki sem hitte volna, hogy édesapja, a kétszeres olimpiai bajnok idősebb Szívós István nyomdokaiba lép. A kisfiúnak ugyanis víziszonya volt, csak a legnagyobb nehézségek árán tudták megtanítani úszni. A labdát viszont szerette… Aztán 12 évesen eltörte a karját, és orvos írta elő, hogy a gyógyuló testrészt úszással erősítse. Így kezdődött az a sportpályafutás, amely az 1976-os olimpián tetőzött, amikor ifjabb Szívós István Faragóval, Csapóval és a többiekkel felállhatott a dobogó legfelső fokára.
Szinte biztos, hogy a legbüszkébb azon a napon az édesapja volt, aki tagja lehetett az első vízilabda-aranycsapatnak, a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte gárdának, és a londoni olimpián szerzett ezüstérem után, Helsinkiből és Melbourne-ből is aranyéremmel tért haza.
A családi hagyomány folytatódott, Szívós Márton is válogatott vízilabdázó lett, és világbajnoki címmel rendelkezik.
A családi aranykészlet – Gyarmati Dezső, Székely Éva, Gyarmati Andrea, Hesz Mihály
A mi Zatopek házaspárunk – viccelődött az 1952-es helsinki olimpiai csapat több tagja Székely Éván és Gyarmati Dezsőn. Mert Emil Zatopekhez és Dana Zapotkovához hasonlóan ők is aranyérmet szereztek ugyanazon az olimpián. Gyarmati Dezső a vízilabdacsapat balkezes világklasszisa összesen háromszor állt az olimpiai dobogó tetején játékosként (1948, 1952, 1956), és az ő irányításával nyerték meg a montreali olimpiát Faragóék. Felesége, Székely Éva 1952-ben győzött Helsinkiben, ő volt a pillangóúszás egyik úttörője. Ezek után nem csoda, hogy az ország egy emberként szurkolt lányuknak, Andreának, hogy Münchenben tovább gyarapítsa a család – és persze az ország – aranyérmeinek számát. Gyarmati Andrea – aki májusban ünnepelte hetvenedik születésnapját, végül egy ezüst- és egy bronzéremmel zárta az 1972-es játékokat, majd férjhez ment Mexikóváros olimpiai bajnokához, Hesz Mihály kajakozóhoz.
Kiemelt kép: Budapest, 1964. március 12. Szívós István, a magyar vízilabdasport egyik nagy egyénisége tanítja fiát, ifj. Szívós Istvánt, az FTC játékosát a vízilabdázás technikájára. (Forrás: MTI Fotó: Petrovits László)
