A faluban így hívták őket: a Blaskovich bácsik. Két kedves öregúr, akik a két torony közrefogta fehér kúriában éltek Tápiószelén. A ház már életükben múzeumként nyitva állt, és ha a falubeliek a kúria gazdag könyvtárának valamelyik kötetét akarták olvasni, azt is megtehették.
Tápiószele alig egyórányira van Budapesttől, de meglátogatása az ország bármely részéről jó kis program. Ugyanis ez az egyetlen épen maradt kúriamúzeumunk, amit – hála egy kultúraszerető orosz tisztnek – nem fosztottak ki és prédáltak fel a második világháború idején sem. Később pedig a múzeumi státusz mentette meg, így két tulajdonosa számára hivatalosan szolgálati lakásként szolgált. Belépünk a tornácról, és mintha vendégségbe érkeznénk a Blaskovich fivérekhez. Látjuk az ősöket a falon, a Zsolnayval megterített asztalt, apjuk kedvenc pipáját, az íróasztalukat.
A család Kárpátaljáról érkezett 1912-ben. A kúriát akkor vették, de már csak az anya és két fia, apjuk ugyanis korábban meghalt. György harmincnégy, János huszonkilenc éves volt. Hozták magukkal a családi gyűjtőszenvedély bizonyítékait, ezt gyarapították az évek alatt, ezeket nézhetjük végig sorra járva a szőnyeggel leterített szobákat.
Porcelánok, metszett üvegpoharak, tajtékpipák, értékes neogót és empire bútorok, olasz és németalföldi festmények, kardok, cifra lószerszám.
Kastélynál kisebb, és jóval otthonosabb ez a ház. Az egyik torony kiszögellésében olyan dolgozósarok van, hogy ha az embernek ilyen lenne otthon, az jócskán megnövelné a munkakedvét. A másik toronynál kis gyereksarkot alakítottak ki, korabeli gyerekruhákkal, szatócsboltot formázó babaházzal, régi építőkockákkal, öreg sakk-készlettel.
János és György családot nem alapított, de egyikük törvénytelen lányát szépen felnevelték. Az ember könnyen elképzeli, milyen jó életük lehetett itt.
Reggeli a szépen terített asztal mellett, séta a gyönyörű angolparkban, tennivalók a gyűjteménnyel, levelezés, majd olvasás az egyik kényelmes fotelben.
Fiatalon nagy vadászok voltak, erről több medvebőr és sajtóbeszámolók is tanúskodnak. (György egy vadászaton két lövéssel három medvét ölt meg.)
Mi is letelepedhetünk az oszlopos tornácra, vagy a kerek ágyás körül lévő padok egyikére. Odabent történetek rangon aluli házasságról, egy szigorú anyáról, egy török basát formázó tajtékpipáról, kint fák, virágok és madárdal. Hátul még játszótér is.
Aki látta a Kincsem című filmet, tudja, hogy annak főhősét, a Nagy Ervin alakította grófot Blaskovichnak hívták. Bizony, Kincsem a két nemesúr nagybátyja ménesében született (a film eltért a valóságtól, abban Blaskovich megvásárolta). A kúriában a csodalóról is találunk anyagot, például felsorolást összes győztes derbijéről.
Nyugodtan vigyünk könyvet magunkkal, ha a tápiószelei kúriába megyünk, kellemesen el lehet üldögélni a fák alatt a szfinxszobor mögött valamelyik padon. Aztán útba ejthetjük a hangulatos és gondozott Ceglédet, ott érdemes megnézni a város centrumához közeli, gyönyörű szecessziós épületben a Kossuth Múzeumot. Jöhet egy séta a csónakázótó körül, egy mascarponés-citromos szelet, és este elkönyvelhetjük: ez egy jó nap volt.
Fotók forrása: Blaskovich-kúria
